 |
| (c) Szalay Zsófi |
Kell hozzá némi tehetség,
de ne hidd, hogy fárasztó vagy energiaigényes lenne.
Épp ez a pláne benne,
hogy észreveszed,
hol van hiány a valóságban,
egy mozdulattal betapasztod
mesével, olcsó trükkel, kis fantáziával.
Nyilvánvaló, hogy humbug az egész,
fogalmam sincs mitől vannak úgy oda az emberek.
Ilyenkor óhatatlan csalónak
érzem magam,
és még rosszabb, ha azt hiszik
szerénykedem.
Mert általában nem hisznek nekem,
mikor azt mondom: ugyan, semmiség.
Sokkal nehezebb lenne elfogadni
a keserű gyògyszert, a széttört délutánt,
az elveszített labdát, a lehetetlent,
a múlandóságot és a könnyeket,
mikor egy intéssel, egy varázsütéssel
betapasztható a szakadás, kitölthető a hiány,
ráadásul mindenki boldog, hogy végre egy csoda.
Holott csak annyi történt, hogy megint nem volt erőm elég,
hogy szembenézzek azzal, ami a szakadás
másik oldalán vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése