Grafika: Endrődi Kata
Mikor volt ez, meg nem mondom, régebben,
mint bármi, alig éltek abban a régiségben cigányok, hát olyan pedig nem is
volt, hogy cigányok ne éltek volna.
A hetedik
napon Úrjézus megpihent a világteremtés szélén. Ott ücsörgött, nézelődött,
figyelt. Tévedt arra pedig egy csiga. Jókora ház, jókora kéz és jókora láb,
duplán. Nem akármilyen csiga, világlegnagyobbja.
Mondja
Úrjézusnak:
-
Küldött Ördög, átkozlak meg!
Még ilyet
ki hallott.
Az
Úrjézus nem szólt semmit, csak a könnyei potyogtak, mint a mérges
koporsószegek. Volt nagy szomorúságban az Úrjézus.
Az
Úrjézus teremtette giliszták arra kúsztak, négy gyönyörű földigiliszta, szájuk
földes, arcuk is földes, szívük tiszta.
Szögekké
átkozta őket a csiga.
Legurult
a világteremtés széléről az átkozott négy szög, bele az emberek gonosz és irigy
világába, hogyha ideér az idő, az Úrjézus keresztre feszítéséhez szegődjenek
átkozott szögnek.
Az
Úrjézus teremtette bagoly arra szállt, hosszúkás, kitárt szárnyú uhu.
Keresztfává
átkozta őt a csiga.
Legurult
a világteremtés széléről az átkozott keresztfa, bele az emberek kegyetlen és
szenvedő világába, hogyha ideér az idő, az Úrjézus drága teste alá repüljön
keresztnek. Bagoly sűrű tolla a keresztfa vékony erezete, ijesztő hangja a keresztfa
sok apró repedése.
Az
Úrjézus nem szólt semmit, csak a könnyei potyogtak, mérgesen a hideg
koporsószegek.
Az egyik
koporsószeg eltalálta a csigát, a másik koporsószeg is eltalálta őt, nem
különben a harmadik, negyedik, ahányadik.
Aztán
történt, ami történt.
A csiga
háza eltűnt, kezei és lábai leestek, úgy tapadt meztelen hasával a száraz
földhöz, mintha abból nőtt ki volna, úgy imbolygott meztelen háta felett az ég,
mint cigányzenész zakója a sírástól, ha hangszere egyszerre halt meg volna.
Ezóta meztelen
csiga a meztelen csiga.
A régi
vándorcigányok meséje szól így.
A mese megjelent a Vigília folyóiratban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése