Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit
miért.
Ma még a felhőn hófolt a pecsét.
Álom, hogy karkosárba gyűlik a rét,
hogy ébereg ez a fényszomjas vidék.
Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit
miért.
Hóbagoly iszik a nyomomból épp,
hógulya hömpölyög át a határon,
Hógulya Hanna az ott, ide látom.
Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit
miért,
de Hanna unja a téli mesét:
leveti sálját és bundakabátját,
könnyü szalagra cseréli a pártát.
Talán még alszom, bár nem tudom miért
itt, a hógulya kihűlt helyén.
Ébred a kökény s a levetett kabát
- trapp ide tüstént, medve barát!
Nézd, nem is alszom, s már tudom is
miért:
legénytől-lánytól
nyüzsög a rét -
sorra rázzák a gyümölcsfákat,
Hanna hajában a barkavasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése