Csoda a Papramorgóban

Egy napon apó

Illusztráció: Kenyeri Viktória

(kilétét fedje homály,
elég csak ennyi: apó,
a fecskebajszú)

kinek szvetterén
kopottas orkánkabát
fején meg zergetollas
gyíkzöld keménykalap

tehát apó, a fecskebajszú,
ki pecsétes szvetterén
orkánkabátot
fején meg zergetollas
keménykalapot visel

(miféle zergetoll?
a zerge emlős,
ergo: miféle zergetoll?)

tehát egy napon apó,
ez a zergebajszú
fecsketollas


kinek orkánkabátja
könyökben kopott egy cseppet
és szvetterében
két ilyen fecskezöld
gyíkkalapos apó is elférne
és a két apó
kétszer olyan vidáman
könyökölne a borozó
kopott söntésére
mintha csak
egy apó könyökölne
a pecsétes szvetterben,
és akkor ketten kurjantanák
a zergetollas kalap alól kikandikálva
s pökve egy hegyeset
hogy: Rózsi, ide még egy felest

de nem
a keménykalap alól
csak egy apó figyel

a zergebajszú

s a Papramorgó ajtajában toppant,
botjával megkoccintva
a borozó gyíkzöld ajtaját
s Rózsinak ekképp kurjant:

te cukormázas némber, te,
istennője eme kócerájnak,
egy pohár málnaszörpöt
e fáradt,
portól és sártól csatakos,
orkánkabátos apónak,
de ízibe

e napon apó,

(kilétét fedje homály,
elég csak ennyi: apó,
a fecskebajszú)

ámulatba ejtve a borozó
álomittas törzsvendégeit

peckesen a söntéshez lépdelt

(fején billegett a fecskeszín keménykalap)

s pecsétes orkánkabátjában
a pultra könyökölve
egy hajtásra kiitta a málnaszörpöt

egy hajtásra
egy hajtásra

Rózsi, a Papramorgó porcukros istennője
legalábbis így mesélte
a később betérő
szvetteres
orkánkabátos
borvirágos kedvű
törzsvendégeknek.

Szöveg: Csík Mónika, író, költő, szerkesztő
Illusztráció: Kenyeri Viktória, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C