térélmény

térélmény

újra csak a szög marad a falban,
sem kép nem lóg ott amin
sejtekig összemosolygunk,
sem a tükör, melyben órákig sírni tudtál.
a maradék fény még arcodra szivárog,
de az este menthetetlenül
építi az éjszakát homlokodon.
először álmot rak szemeidre,
később össze tol ágyat, széket, szekrényeket.

berendezi a tegnapi boldogság díszleteit.
mire felébredsz, már a szöget is kihúzta
a falból a mindent lebontó reggel.
csak a négy fal marad, s a letakart bútorok.
félig behúzott bőrönd a tekinteted.
kiszáradt fogkefe a fürdőszobában,
és egy újabb tükör, melyben hajtincseidet
túl messze simította a lendület.
láthatatlan íveket rendezel kezeiddel
a kereten túli semmibe.

tükörtér

újra csak a szög marad a falban,
sem kép nem lóg ott amin
sejtekig összemosolygunk,
sem a tükör, „sápadt vagyok? piros sugárt rám.”
a maradék fény még arcodra szivárog,
„fényével elönt a hajnali nap”
„ki áldozik az éjszaka torán”
először álmot rak szemeidre,
később össze tol ágyat, széket, szekrényeket.
berendezi a tegnapi boldogság díszleteit.
mire felébredsz, már a szöget is kihúzta
„harangzúgás közt, hajnalfényben”
csak a négy fal marad, s a letakart bútorok.
félig behúzott bőrönd a tekinteted.
kiszáradt fogkefe a fürdőszobában,
és egy újabb tükör, melyben hajtincseidet
„Megáldozott a dús Párisnak.”
láthatatlan íveket rendezel kezeiddel
„várok. lesz egy végső borzongás.”

térlémény: Papp-Für János, költő
tükörtér: Vajda Ákos, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C