Koppány Csenge
Hol a karácsony?
Gondolkodom, hol a karácsony. A fehér hóban?
Ja, akkor a németeknek sok van belőle, nekünk meg csak a szutyok marad, mint a
fociban. A kezemben langyosodó sörben? Nem, bár a színe stimmel, arany is meg
csillogós, ha nem innék minden este talán különleges is lenne. A tinilányok
mély értelmű karácsonyi posztjaiban? Hát, annál a csokinyuszi is jobbakat
mondana. A műanyag díszekben? Rakat arany-árú festett ping-pong labda. A fenyő
illatában? Ha nem műfenyőm lenne a rettentő környezettudatosság meg a takarítás
miatt, talán tudnám. Akkor hol van? Az ajándékokban? Azokat már egy hete
feladtam a postán, és a sorban állástól csak rohadt ideges lettem, nem
átszellemült. Akkor? A pulykában? Az akciós combban nem volt. A szaloncukorban?
Nem vettem, egy embernek húsz deka is sok. Ott porosodna februárig.
Jól tudom, hol a karácsony. Benned, ahogy fél
csíkos zokniban rohansz a fához, anyukád frissen mosott hajának illatában, a
nagypapád csillagszóróért való rajongásában, meg a mamád frissen sült
bejglijében. A nevetésben, amikor, rájövünk, hogy ugyanolyan hátizsákot vettünk
egymásnak a nagypapáddal, és a kihívó tekintetben, amit anyukád az új piros blúzában
küld felém. A hirtelen fulladozó kacagásban, amikor meglátjuk, hogy két kézzel
tömöd magadba a süteményeket. A dallamban, amit együtt éneklünk. A nappaliban,
ahol a fenyő körül, matracokon, egymásba karolva alszunk el. A jóllakott
szuszogásod hangjában.
Tudom, hol a karácsony. Elvitted magaddal.
Kép: Metzing Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése