Babiczky Tibor
A csiga
Az
idegen bizonytalan léptekkel érkezett a belváros felől. A mólóhoz közeli
kávéház teraszán ült le. Kabátját mellén összefogta. Az ég szürke volt. A
lomhán lélegző vizet figyelte, felszálló párát, árbocok ringatózó rengetegét.
Egy arra tévedő csecsebecse árustól tengeri csigát vásárolt. Ízléstelenül
színezett, lakkozott, ronda csiga. „Ez igazi?” – kérdezte az idegen. „Igazi” –
felelte az árus. Szemöldöke éjsötét bozót, szakálla napégette tarló,
tengerszürke szemében szomorúság. A füléhez tartotta a csigát, majd ferdén
elmosolyodott. „A tengerből fogták ki” – mondta. „Vágyódik a tenger után, azért
zúg szüntelenül, mint a hullámzás.” Az árus feltápászkodott, a kávézóban pénzt
dobott a pultra, majd lassú léptekkel a móló irányába indult. A férfi a
teraszon egyedül maradt. Előtte az asztalon egy üres söröspohár és a csiga.
Szemét lehunyta. És akkor – a teste belsejéből jött a hang – meghallotta a
zúgást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése