2012. augusztus 15., szerda

Majoros Nóra: Szeret - nem szeret




Nem szeretem a meggyet. A meggyfánk olyan, hogy azokon az ágakon, amiket elérek, csak egyesével teremnek a meggyek, így nem tudom őket a fülemre akasztani. Csak feldühít, hogy olyan szép pirosak. Ha Apu felmászik a fára, és talál nekem egy, esetleg két pár dupla szárú meggyet, akkor rögtön a fülemre akasztom, és akkor már szeretem a meggyet.
           Nem szeretem a meggyet, mert savanyú. Ha mégis eszem belőle, leülök a tükör elé, mert ahogy szétspriccel a leve a nyelvemen, fintorogni kezd a szám, a szemem meg az orrom is. Egyáltalán nem finom, de muszáj enni, mert viccesen nézek ki. A kukacok se szeretik a savanyút, ezért a meggy sose kukacos. Ezt szeretem a meggyben.
          Nem szeretem a meggyet, mert két gy betűvel kell írni. Mindig elfelejtem, és a tanító néni pirossal bekarikázza a füzetemben. Meggyet rajzol a meggyre. Ha kihagyok egy gy betűt, akkor a meggy megy. Nincs még egy olyan gyümölcs, amit ha rosszul írok le, elsétál. Ezért egy kicsit szeretem a meggyet.
            Nem szeretem a meggyet, mert olyan kevés ideig érik. Anyu azt mondja, érik a meggy, aztán pár nap múlva már nincs meggy, nincs fülbevaló, nincs fintorgás. Anyu mindig szörpöt készít belőle. A szörp édes és finom, és akkor is a spájzban marad, ha azt írom a címkére, hogy megyszörp. Így már nagyon szeretem a meggyet, de Anyut, aki megszelídíti, még sokkal jobban szeretem.

Fent Kőszeghy Csilla illusztrációja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése