![]() |
| Illusztráció: Molnár Olgi |
Misi, a kisautó sárga volt, akár csak egy érett citrom. Kövér, fekete
gumikerekeken gurult, ezüstszínű lökhárítói tükörként fénylettek, a lámpái két
hatalmas, kíváncsi szemre hasonlítottak. Az ülései pedig olyan zöldek és
selymesek voltak, mint a friss moha a patakparti köveken.
Egy udvaron éldegélt, egy
tekintélyes markoló, egy izgága villástargonca és egy rettentően erős traktor
társaságában. Ott lakott még Briós, a rojtos bundájú komondor, és Kefir, a
vörösbarna, hosszúbajszú macska is.
Egy szép, kora őszi napon testes
idegen férfi érkezett az udvarba. Misi gazdája, Egon nyájasan fogadta, és
készségesen körbevezette. Közben büszkélkedett az erős traktorral, az ügyes
markolóval, a pörgő-forgó targoncával, majd legvégül megállt Misi mellett és
így szólt az idegenhez:
− Hát ez lenne az, kedves uram, ez a
kis sárga itt. Megszabadulnék már tőle. Azt tervezem, veszek egy újat. Egy
gyorsabbat, erősebbet, modernebbet. Tessék, próbálja csak ki nyugodtan, ennyi
pénzért jobbat nem talál, nekem elhiheti –, azzal az idegen kezébe nyomta a
kisautó slusszkulcsát, és előzékenyen kinyitotta neki az ajtót is. Kedves uram behuppant a mohazöld ülésbe
és beindította a motort.



