Várfalvy Emőke: Gagyarászócska – Kalas Zsuzsa: Csigatakaró

Várfalvy Emőke: Gagyarászócska

Gyere kicsikém, ha már olyan édin kivike vagy,

anyucikád segít, apucit most hagyd!

Megmutizom neked azt a cuki kis izécskét,

add csak ide azt az aprócska kezecskéd,

s kucorodj ide kis fencsikédre!

Tudod, az úgy van te pinduri manócska,

hogy jön az a kerekes pöttömke bigyócska,

s gurul az incurka utacskán ügyeskén.

Ugye milyen izgi, drága szivecském?

Ahogy csak úgy erre meg arra szaladgál,

ne rázd az okos kis buksidat, ugyan már!

Most hova mész? 

Pernyész Dóra illusztrációja

Kalas Zsuzsa: Csigatakaró

Van egy zoknim, egy nadrágom,

Egy kakaópöttyös kabátom,

a kardigánom most épp nem lelem, de

van még egy sál, virágos,

anyáé lenne, de épp most mögöttem

uszályként lebeg, míg én

a parkettán tűsarkúban kopogok.

Van még vödröm, benne csigák,

két lassú, házas meg egy szertelen.

Azt gondoltam, hogy a sál

most, hogy már eluntam,

jó lesz arra is, hogy az az egy

mégse fázzon meg itt szegény meztelen.

Kiss Lehel: Imádkoztál? – Miklya Zsolt: Telefon

Kiss Lehel: Imádkoztál?

– Balázs bátya, imádkoztál reggel?

– Imádkoztam, persze, kisfiam!

– Miket beszéltél a Jóistennel?

– Megköszöntem mindent, ami van:

az új napot meg a tejeskávét,

na meg azt, hogy ma is van kenyér...

s imádkoztam érted is, hogy mindig

szófogadó, jó fiú legyél.

No, de mondd csak: te imádkoztál-e?

– Persze!

– És mondd, mit imádkoztál?

– Hogy legyen akkora füled,

mint az elefántnak!

Márton Luca illusztrációja

 

Miklya Zsolt: Telefon

Mobilom nincsen, zavar, ha hívnak,

de főképp a telefonszemét zavar.

Összerezzenek, ha szólít a hang,

és falhoz állít. Már megint mit akar?

Valaki szólt, hogy engem keresnek.

– Papóka, írtam egy verset. Kéred?

– Hát persze. – Most jön a villamos, sárga

és csupa fog. Ha bekap téged, véged.

– Ennyi? – kérdeztem volna először,

ha eszembe nem jut az első versem.

– Gyönyörű – mondtam, és tök őszintén,

amíg a kibeszélhetetlent nyeltem.

Smelka Sándor: A szülő válaszol

Smelka Sándor: A szülő válaszol

1. A tudálékos

Márton Luca illusztrációja

Nos, szóval... érted?

Fiam, az úgy van, hogy nyilván...

De nem mindig, esetleg páros héten egyszer,

Munkanapokon talán... de mindenképp.

Érted fiam, ez egy koedukált

Vagy intravénás vagy infravénás?

Bizonyos kiszerelésben, jó futamidővel...

Hogy is mondjam, hogy megértsd,

Az egy olyan dolog, ami úgy működik,

Hogy van a váltóáram, aminek semmi köze nincs

A váltólázhoz, mégkevésbé a valutaváltáshoz...

Nos, hát a lényeg...

Fiam, most hova mész?!

2. Az elveszett

Milyen izé? Micsoda? Pokemon?!

Hova teszed? Mit nyitsz meg?!

Márton Luca illusztrációja

Egy szavadat se értem!

Vindoz muvi mékör?!

Az meg mi? Mire gondolsz?

Beszélj már magyarul!

Mi csinálsz?! Futtatod? Hova futtatod?!

Formatálás? Altkontroldel?!

Mégis miről hadoválsz?!

Májnkráft?! Finishim?!

Külső vincseszter?! SD memóriakulcs?!

Figyelj csak fiam, nem akarsz te véletlenül

Anyáddal beszélgetni?!

 

3. A telefonálós

Igen, Erzsikém, most jöttem haza,

Bevásároltam, vettem ezt-azt,

Majd leszakadt a karom.

Most berakom a mosást.

Várj csak... a gyerek.

Megint itt vagyok. Ja, a gyerek?

Nem tudom, mit akart.

Valami izé... hogyishívják...

Márton Luca illusztrációja

Lényegtelen.

Mit főzől?

Á én abba nem teszek tejet.

Csak víz, paprika, bors és be a sütőbe...

Igen, az én családom is válogatós.

Várj csak, újra a gyerek.

Megint itt vagyok.

Semmit nem akart, összevissza beszél.

Szerintem is Viktóriának kellett volna kiesnie szombaton,

Olyan orrhangja van, és végig hamis volt.

Bizony, nagy hátszele van.

Várj csak, hol a gyerek?!

Kiss Lehel, Bertóti Johanna és Miklya Zsolt altatói

Kiss Lehel: Altató

Alszik a méhekben a méz,

zászló sem rázza a népet...

Este van. Nekem ma kész!

Össze- és visszabeszélek.

Alszik a Moszkvics, a Szputnyik,

cuppogó, nagy repülések,

csizmák és csizmákban zoknik...

De ki altathat el téged?

Alszik a sztyeppéken a tűz,

körben az éjszaka éled.

Verssorokat fűz a nyír,

elmondtam most újra négyet.

Alszik a tej meg a lámpa,

tedd te is azt, nosza! Véged

nem lesz, ne félj! Valahára

ki tud elaltatni téged?

Alszik a sarokban a pók,

álmában gyöngysoron lépked.

Titkon egy szuvas fiók

ringat egy kis egérfészket.

Alszik a Párt (bocsi, az nem!),

Alszik aaa... alszik az élet.

Mára én végeztem, asszem...

De ki altathat el téged?

Fricska Dorka illusztrációja

Bertóti Johanna: altató

lehunyja szemét a tévé,

megpihen az ajtó. ni, a

lámpa is elszenderedik,

aludj el, kis Antónia.

szundít bundában a kenyér,

kenyérben a kalória,

a tej már édesen alszik,

aludj el, kis Antónia.

alszanak a muskátlik, és

horkolász a begónia,

a kaktuszok is szunnyadnak,

aludj el, kis Antónia.

alszik hosszában az utca,

alszik egész Pannónia,

meg a Föld, meg a naprendszer,

aludj el, kis Antónia.

***

lehunyja szemét a laptop,

versben elalszik a hiba.

az álom valóságot lop,

s alszik, alszik Antónia.

Bódi Kati illusztrációja

 

Miklya Zsolt: Bandi-altató

Az éj nagy szeme nyitva még,

a holdnak most van randija,

ezüst pupillapart a stég,

aludj már el, te Bandita.

A szúnyogot, hopp, elkapom,

legyekre jobb a kémia,

és zümmögöm és dunnyogom,

aludj már el, te Bandita.

Az állomáson is megállt

a féksikoly, a fékhiba,

átsínezik az éjszakát,

aludj már el, te Bandita.

A tolvaj is úgy indul el,

muszáj egyet ásítnia,

a térkamera felfigyel,

aludj már el, te Bandita.

Alusznak mind a pixelek,

tabletnek is van szundija,

pihen a pokémonsereg,

aludj már el, te Bandita.

A reggel roppant lusta még,

a holnap messzebb, mint a ma,

de addig én is szunnyanék,

aludj már el, te Bandita.

Lehetsz Bélabá, Mélabú,

Bagira, Sir Kán, Bandika,

pepitaszárnyú Marabu,

Csak aludj már el, Bandita.

Endrődi Kata illusztrációja