2012. június 7., csütörtök

Majoros Nóra: A kutya és az eső

Agócs Írisz illusztrációja

Az első gazdája Bátornak hívta. Aranyozott láncot rakott a nyakába, a törzskönyvével dicsekedett mindenkinek, és válogatott ételeket vásárolt neki. Bátor nem igazán kedvelte a libamájat, a lánc pedig mindenbe beleakadt, amikor megszökött. A gazdája eleinte csak dünnyögött, amikor meglátta a lyukat a kerítés alatt. Szólt a kertésznek, aki betemette, de Bátor újabb és újabb lyukakat ásott. Ekkor már nem csak dünnyögött a gazda, hanem kiabált, és büdös dögnek hívta. Rendelt egy kőművest, és falat építtetett a kert köré. Bátor egy hétig csak szimatolta a falat, a gazda pedig elégedetten dörzsölte a kezét. Aztán eleredt az eső, és Bátor nem bírta tovább. Nyüszített és kapart, míg az ázott föld az egyik sarokban engedett, és kiszabadult. Soha többé nem engedték vissza. A gazda seprűt fogott, olasz lakásfelszerelés boltban vásárolt, formatervezett seprűt, és elkergette a kutyát.

2012. május 30., szerda

Miklya Zsolt: Csereszínek

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Pedig az enyém is fényes,
sokáig össze is tévesztettek
minket a szemünk alapján.

Láttál már barna szemet?
Azt hiszed, elég azt mondani
valamire, hogy barna?
Ha valami gesztenyebarna vagy
mogyoróbarna, az nem ugyanaz.
És az se mindegy, vad vagy szelíd.
Mármint a gesztenye.
A mogyoróra meg könnyen
azt mondanád, hogy sárga.
Mint a cserebogár.
Pedig a cserebogár se sárga,
csak világosabb a szelídgesztenyénél.
Mégse mogyoróbarna.
Hanem cserebogárbarna.
De ezt nehéz kimondani,
ezért terjedt el róla, hogy sárga.
Bori ezt is megoldotta
a mogyoróra emlékeztető szemével.
Estefelé valami zirregő-zurrogó
röpködő valami akadt a hajába.
Csak egy kicsit sikított.
Aztán a kezére tette,
és a szemébe nézett.
Nahát! – sóhajtotta.
Nem szomorúan,
inkább csodálkozva.
Micsoda szép szemed van!
Cseréljünk.sz
A cserebogár megállt egy pillanatra.
Alighanem értette a boribeszédet.
El is gondolkodott az ajánlaton,
megemelte cserebogárbarna szárnyfedőit.
Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani,
hogy boribarna – gondolta.
Összedörzsölte seprős szarvacskáit.
Jól van, cseréljünk.

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Cserélte.
Azóta boribarna mifelénk
a cserebogár szárnya.
(Még hogy sárga?!)
Azóta cserebarna nálunk
a Bori szeme.
Sötétebb, mint a vadgesztenye.
Majdnem fekete.

Forrás: http://ideiglenes.wordpress.com/2010/07/20/majusi-keleti-cserebogar 


















2012. május 25., péntek

Majoros Nóra: A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző
napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és
majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon
a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és
ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.
− Én vagyok a kis bogár. Te ki vagy?
− A szomorú szürke szamár vagyok.

2012. május 16., szerda

Mészöly Ágnes: Titokbogár

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.

Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…

Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…