 |
| Nagy Eszter |
Hallgat a rigó és hallgat a kabóca,
a tornác hűs kövén szundikál a macska.
Nyugágy nyekken. Karfán csésze koccan.
Csak a szél, csak a szél dalol hangosabban.
A lombok ablakán bekacsintó ég,
mint a mesében, tündérszoknyakék.
Nyújtózom, kócolok bárányfelhőbundát,
csak a szél, csak a szél hajtja tovább nyáját.
Pillám rezzen. Hintázik az álom.
Nyílik az égbolt, rögtön be is zárom.
Manózöld, tündérkék árnyak kergetőznek,
csak a szél, csak a szél táncoltatja őket.