Hajdanában, az idők kezdetén
komótosan éltek az emberek. Hogy mi az a komótos? Nem, nincs köze a kompóthoz,
bár a komótos időkben a kompótnak is volt divatja.
A komótos nem ehető, ellenben
kényelmes. Vagy mondjuk úgy, nem rohanni folyton. Akik komótosan éltek nem
késtek el az óvodából, munkából vagy egy jó akció utolsó órájáról. Nem volt
minden percük betáblázva feladatokkal, tennivalókkal, halaszthatatlan
elfoglaltságokkal. Nem mondták folyton: most nincs erre időm. Talán azért, mert
amit nem mérünk, abból ki sem tudunk fogyni igazán.
Úgy bizony!
Hajdanában az emberek nem
hordtak sem okos, sem buta órát. Nem voltak mobiltelefonjaik, sem
templomtornyaik, sőt, kakukkos, kvarc és homokóráik sem. Az egyetlen időmérőjük
a Nap volt, ami komótosan bandukolt az ég egyik csíkjától a másikig, keléstől,
nyugvásig. Az emberek vele bandukoltak komótosan, addig míg egy kis ördög
becsempészett egy gondolatot valaki fejébe: találjunk fel időmérőt!
S lettek órák és percek. Napok
és hetek. Évek és évszázadok. Sőt, ezredek! Micsoda bőség, gondolták az
emberek, ahogy dúskáltak milliónyi másodpercben, a kötegnyi évtizedben.
Aztán egyszer csak arra lettek
figyelmesek, hogy egyre fürgébben szaladnak előlük a megbokrosodott percek, s
egyre több órájukat kell munkában tölteni, hogy vehessenek maguknak akár csak
egy buta órát is.
Talán a butának nevezett óra
haragudott meg az emberekre, s tette a napok s hetek múlását olyan gyorssá?
Talán igen. Ez az óra ugyanis nagyon okos kis szerkezet, vagy mondjuk úgy,
precíz. Ha a testébe szerelt apró fogaskerekek közé nem kerül picinyke porszem,
azok komótosan forognak. Átbukfenceztetik a másodperceket, perceket és órákat
egyik keréktől a másikig. És ketyegnek.
A ketyegést hallgatva a rohanó
emberek ábrándosabbak lesznek, néha elfelejtik hova rohannak, s van, aki még
arra is elszánja magát, hogy főzzön komótosan egy kompótot, s kiskanállal,
langyosan az egészet elkóstolgassa, mondjuk egy délután alatt.
Talán egy felhúzhatós
zsebórában bújt el a komótos idő? De kinek a zsebében kutassunk? Aki hallja,
adja át, keressük meg együtt újra a komótos, kompótos időket!
Szerkesztette:
Czeiner-Szücs Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése