(Egy mese a sosem volt Pécsről)
 |
| Vadas Máté illusztrációja |
December második napján Szőrmók professzornak – ennek a különös pécsi
tudósnak – sikerült havat varázsolnia a városra, aminek nagyon örült mindenki,
tekintve, hogy szombat volt. Aki csak tehette, fent szánkózott, síelt a
Mecseken. A Pécsi Szánkó Egylet tagjai délben még a Misina-tetőn épült
kisvendéglőbe is beültek, hogy egy forró csirkehúslevessel öblítsék le a
szánkózás fáradalmait. Hóemberek épültek a bányásztelepek udvaraiban, a
külvárosi kertekben, és a belvárosban gyorsabb volt síléccel közlekedni, mint
villamossal.
Még a polgármester is örült, Hajdenáj János nagyságos, aki a városháza erkélyéről hegyes bajszát pödörgetve figyelte a behavazott főteret.
Krige bácsi Szőrmók professzor mellett élt egy cirkalmas, soktornyú villában. Egész életét Afrikában töltötte: oroszlánokra vadászott.
Krige bácsi nem ment fel a Mecsekre szánkózni, nem épített hóembert, ehelyett a kandallója előtt ülve, egy óriási fotel mélyén puffogott. A lába előtt Gömbi aludt, az öreg, jámbor bernáthegyi, aki nagyon élvezte a kandalló melegét, elégedetten óriásikat horkantott.
Krige bácsi azonban nem volt elégedett a helyzettel, nem elég, hogy itt – Afrikával ellentétben – hideg van, hetek óta nem süt a nap, most odáig fajultak a dolgok, hogy már havazik is. Arról nem beszélve, hogy tegnap habcsókok hulltak az égből. Hogy érezze jól magát egy kiöregedett afrikai vadász ilyen időben? A szoba fala csak úgy roskadozott a muflon, bivaly, oroszlán és egyéb állatok fejeitől. Búsan nézegették üvegszemeikkel a kinti havazást.
Krige bácsi tudta, honnan fúj a szél, illetve honnan esik a hó: az a bolond tudós, az a Szőrös professzor az oka mindennek!
– Na, majd mindjárt átmegyek hozzá, beszélek a fejével – morogta, és kipattant a fotelból, de aztán eszébe jutott, hogy a professzorhoz csak Gréti asszonyon keresztül lehet bejutni. Erre a gondolatra visszazuhant a fotelbe. Krige bácsi bátor férfi volt, még az is előfordult vele, hogy Afrikában három oroszlánnal nézett farkasszemet, de úgy ám, hogy minden lőszerét ellövöldözte előtte. No de Gréti asszony?! A professzor nagyszájú házvezetőnője?! Azért minden bátorságnak van határa!
Talán nem is kell átmennie Szőrmók professzorhoz. Elég, ha egy puskával kilövi a lézerágyút, ami a havat gyártja. Úgyis régen használta már a fegyverét, és végtére is: sose volt a szavak embere!
Néhány perc múlva már az erkélyén állt, ahol remekül rálátott a szomszéd villára és a lézerágyúra. Gömbi is ott ücsörgött mellette kedvetlenül, szomorúan, nehéz volt otthagynia kandallót, de Krige bácsi már csak megszokásból is ragaszkodott hozzá, hogy legyen mellette egy kutya, mikor lövöldöz.
Vett egy nagy levegőt, célzott, de mielőtt tüzelt volna, meghallott valamit. Egy szájharmonika hangja volt, ami egyre közeledett. Nemsokára feltűnt a kertjében két behavazott gyümölcsfa között egy medvebocs. Ő fújta a hangszert, ráadásul biciklivel közlekedett. Jobban járt volna, ha szánkózik.
Krige bácsi jól megdörzsölte a szemét, talán rosszul lát, de nem: kétséget kizáróan egy medvebocs biciklizett a kertjében, igaz, nem sokáig, mert néhány pillanat múlva elnyelte őt egy hatalmas árok, amit a hótól nem lehetett látni. A medvebocs úgy eltűnt, mintha nem is járt volna arra. A szájharmonika is elhallgatott.
Ekkor Gömbi korát meghazudtoló módon felugrott, vonyítva szaladt a baleset helyszínére, és mire a gazdája odaért, már ki is ásta a medvebocsot a hó alól. Krige bácsi először nem tudta, mit is kezdjen egy medvével, de aztán felvitte a villába, beültette a hintaszékébe, és adott neki a tegnapi habcsókból. Sőt, teával is megkínálta.
A következő órákban nemcsak a szánkók lódultak meg a Mecseken, hanem az események is. Kiderült, hogy a medvebocs egy vándorcirkuszból szökött meg. A cirkuszigazgató olyan hálás volt az előkerült medvéért, hogy egy tiszteletjegyet is adott Krige bácsinak a következő előadásra.
Sőt! Az újság is megírta az esetet. Így történt meg az, hogy néhány nap múlva ott virított Krige bácsi a Pécsi Harsona címlapján, mint melegszívű, állatbarát és az a hős, aki megmentette a kis bocsot a nagy fagyhaláltól.
A Pécsi Harsona képet is közölt a cikkhez, amin a medvebocs Krige bácsi hintaszékében szájharmonikázik, mellette ül Gömbi, a hős kutya, mögöttük pedig ott áll maga Krige bácsi, egyik kezével a medve fejét simogatja. A másik keze nem látszik: azzal épp a puskáját rejti el a hatalmas háta mögé.
Szerkesztette: Czeiner-Szücs Anita – Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése