 |
| Bódi Kati illusztrációja talált gyerekrajz alapján |
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy királylány. Hol volt, hol nem volt, az egyszer élt királylány legjobb barátja egy erdei, egy fűszáli, egy rózsalevéli állat volt. Apukája, az öreg király rég nem élt. Anyukája, az öreg királyné, rég máshová költözött. Magára maradt az öreg király lánya, mint a Nap az égen, a nyúl az erdőben, a katicabogár a fűszálon, a cincér a rózsalevélen. Elfordult tőle az egész világ. Hívta a rét, mint szélben álmos pókhálót a fáradtság. Aranyszínben pompázó haja a kegyetlen nagybátyja uralta udvarban megőszült, alig egy-egy aranyszál maradt, mindegyiket kihúzta, a madaraknak adta, építsenek belőle fészket, a madaraknak adta, akik a világban a gonosz emberek feje felett élnek, akikhez az emberek gonoszsága nem ér fel. A repülés szabad. A királylány szárny nélkül élt, ő nem repülhetett, gyalog ment. A rét azt mondta, mennie kell tovább, arrébb várja a boldogság. – Arrébb vár a boldogság? – furcsállotta a megőszült királylány, nem hitte el, hogy megtalálják egymást. Ment a réten túl, és a réten túlibb mező azt mondta, mennie kell tovább, arrább várja a boldogság. – Arrébb vár a boldogság? – csodálkozott a megőszült királylány, nem hitte el, hogy megtalálják egymást. Ment a mezőn túl, és a mezőn túlibb erdő azt mondta, itt várj egy percet! A fák mögül előbújt a nyúl, a katicabogár és a cincér. – Itt vagyunk! – mondták, és a megőszült királylány álmélkodott, hogy itt vannak, álmélkodott, hogy megtalálták egymást. – Soha többé nem válunk el egymástól. Együtt élünk tovább az erdőben, mondta a nyúl, együtt élünk tovább a fűszálon, mondta a katicabogár, együtt élünk tovább a rózsalevélen, mondta a cincér. Soha senki nem látott nála boldogabb királylányt!
Szerkesztette: Nagy Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése