2017. március 30., csütörtök

Interjú Németh Eszterrel

Láthatatlan és látható, szervez, ír és szerkeszt, energiabomba és csendes megfigyelő, színkavalkád és eszterlánc. Bori ma Németh Esztert kérdezi. 




Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Németh Eszter: 2013 tavaszán, amikor Tasnádi Emese, a Függőségeink téma akkori szerkesztője megkérdezte, van-e kedvem írni valamit. Tiltakoztam, hogy nem vagyok író, de Emese nem hagyta annyiban. Így született A láthatatlanná lett királylány, ami végül hosszas hezitálás után, de megjelent az ÍC-n.   

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az IC tagja vagy?
N.E: A tagja vagyok?! Hm… Mit is? Mit is? Bolhából elefánttá növő projekteket. Bizonyítékot, hogy az egész több mint a részek összessége. Diótortát bicskával. Téridő kontinuumot. Örömmunkát, bizalmat, kölcsönös tiszteletet, figyelmet. Az ÍC olyan mint egy nagy bolyhos takaró. +40 fokban nem feltétlenül kell, de vigyázol rá gondosan, mert ha hűlni kezd, akár a fejed búbját is bebugyolálhatod vele.  

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?
N.E: A Szószerelő projekt és a Dióhéjban, meg a…, és az… A jövendő közös témánk Bódi Katival, régóta halogatjuk, várom már nagyon! Egyébként meg nyitottan és némi hurráoptimizmussal figyelem mindig, a többiek mit találnak ki. Látni, ahogy az ötletből születni kezdenek az alkotások, az ötletgazdákat is sokszor meglepve, mindig nagy élmény.
Sok ilyet még nekünk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése