Amikor Csík Mónika először megjelent a blogon, Mákvihar című versét, amelyet a tegnapi interjúban is emleget, Agócs Írisz illusztrálta. Írisz rengeteg rajzot készített számunkra, és talán az ő rajzai közül került ki a legtöbb, amely megihletett bennünket, és utólag mesét, verset írtunk hozzá. A jubileum alkalmából újra összehoztuk a régi párost.
Agócs Írisz illusztrációja |
Egyet lépek
lódul a lábam,
csusszan a talpam
kis szandálban.
Fűszál hajlik,
kunkori vessző
enged utamra –
hív az erdő.
Tölgyek, nyírek,
hókarú nyárok,
ősöreg bükkök –
köztük járok.
Egyet lépek,
toppan a lábam,
porzik az ösvény –
késő nyár van.
Éjszaka jő
de mégse félek,
bokrok ölébe
beleférek.
Pillám zárul,
már hazavágyom,
ringat az álom –
mohaágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése