Interjú Németh Eszterrel

Láthatatlan és látható, szervez, ír és szerkeszt, energiabomba és csendes megfigyelő, színkavalkád és eszterlánc. Bori ma Németh Esztert kérdezi. 

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Németh Eszter: 2013 tavaszán, amikor Tasnádi Emese, a Függőségeink téma akkori szerkesztője megkérdezte, van-e kedvem írni valamit. Tiltakoztam, hogy nem vagyok író, de Emese nem hagyta annyiban. Így született A láthatatlanná lett királylány, ami végül hosszas hezitálás után, de megjelent az ÍC-n.   

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az IC tagja vagy?

N.E: A tagja vagyok?! Hm… Mit is? Mit is? Bolhából elefánttá növő projekteket. Bizonyítékot, hogy az egész több mint a részek összessége. Diótortát bicskával. Téridő kontinuumot. Örömmunkát, bizalmat, kölcsönös tiszteletet, figyelmet. Az ÍC olyan mint egy nagy bolyhos takaró. +40 fokban nem feltétlenül kell, de vigyázol rá gondosan, mert ha hűlni kezd, akár a fejed búbját is bebugyolálhatod vele.  

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

N.E: A Szószerelő projekt és a Dióhéjban, meg a…, és az… A jövendő közös témánk Bódi Katival, régóta halogatjuk, várom már nagyon! Egyébként meg nyitottan és némi hurráoptimizmussal figyelem mindig, a többiek mit találnak ki. Látni, ahogy az ötletből születni kezdenek az alkotások, az ötletgazdákat is sokszor meglepve, mindig nagy élmény.

Sok ilyet még nekünk!

Interjú Mészáros Jánossal

Ha felolvasóestet szeretnénk, ha gyűjtést szervezünk, ha szükségünk van egy találkozóhelyre, ha egymás könyveit szeretnénk beszerezni, ha egy jó beszélgetésre vágyunk, ha úgy kéne egy jó kávé, egy mosoly, egy vécé, egy jó program a gyerekkel, vagy még sorolhatnám, akkor irány Mészáros János (és az imént felsorolt remek dolgok) lelőhelye, a Két Egér Könyvesbolt. Bori sem bírta ki, bekopogott hozzá és kifaggatta. A fotót Wild Judit, a csodás vadjutka ékszerek alkotójának blogjáról szereztem. (Az ő ékszerei is kaphatók a Két Egérben, a Két Egérről pedig remek képet láthatók az oldalán.)

Fotó: Wild Judit

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor ismerkedtél meg az Író Cimborákkal?

Mészáros János: Úgy emlékszem, hogy Dávid Ádámtól hallottam először az Író Cimborákról, ennek a következménye lett az, hogy a blog első születésnapja a Két Egérben volt.

R.B.: Melyik téma volt a kedvenced?

M.J.: Nekem a klasszikus témák jöttek be a legjobban, a körmönfontabbak kevésbé. De számomra inkább egy-egy szerző teljesítménye emlékezetes, nem annyira a témák.

R.B.: Milyen projektet látnál szívesen az IC oldalán?

M.J.: Szerintem már mindent kitaláltatok, kezdhettek remake-ket csinálni.

R.B.: Mit kívánnál a születésnaposnak?

M.J.: Azt kívánom, hogy tudjatok ellenállni az intézményesülés kísértésének, mert az egésznek az informalitás adja az erejét.

Cimborák a Két Egérben, Mészáros János fotói

Csík Mónika: Bori bóklászik

Amikor Csík Mónika először megjelent a blogon, Mákvihar című versét, amelyet a tegnapi interjúban is emleget, Agócs Írisz illusztrálta. Írisz rengeteg rajzot készített számunkra, és talán az ő rajzai közül került ki a legtöbb, amely megihletett bennünket, és utólag mesét, verset írtunk hozzá. A jubileum alkalmából újra összehoztuk a régi párost.

Agócs Írisz illusztrációja

Egyet lépek

lódul a lábam,

csusszan a talpam

kis szandálban.

Fűszál hajlik,

kunkori vessző

enged utamra –

hív az erdő.

Tölgyek, nyírek,

hókarú nyárok,

ősöreg bükkök –

köztük járok.

Egyet lépek,

toppan a lábam,

porzik az ösvény –

késő nyár van.

Éjszaka jő

de mégse félek,

bokrok ölébe

beleférek.

Pillám zárul,

már hazavágyom,

ringat az álom –

mohaágyon.

Interjú Csík Mónikával

Mákvihart kavar, told, fold, újjágyúr, dióhéjba csomagol, faggat, versel, egyszóval: cimbul. Rímkóci Bori kérdéseire ma Csík Mónika válaszol.

Rímkóczi Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Csík Mónika: Kérdésedre utánanéztem a Cimbora blogon: 2012. december 15-én. Azaz akkor jelent meg az első versem, a Mákvihar, az Adventi kalendárium egyik ablakaként. Néhány héttel korábban Majoros Nóri keresett meg levélben, ő hívta fel a figyelmem a csoportosulásra, és felajánlotta a publikálás lehetőségét a blogon. Hát így került Eduárd, a rozsomák a cimbi-kalendáriumba, én pedig azóta folyamatosan cimboráskodom.

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az ÍC tagja vagy?

Cs.M.: Állandó pezsgést. Klassz, hogy hasonló affinitású emberek hónapról hónapra összedugják a fejüket, ötletelnek, terveznek, megvalósítanak. Nagyon jó energiák szabadulnak fel a közösségen belül, a tagok egymást inspirálják. Az új és újabb témák (és a leadási határidők!) pedig folyamatos alkotómunkára ösztönöznek. Persze az ÍC mellett mindenki végzi a maga munkáját, írja az épp aktuális kéziratait, a csoportosuláson belüli alkotás azonban más. Egy nagy koncepció részeként ki-ki hozzáteszi a havi témához a magáét, szerkesztőként pedig millió szálat tart kézben, tervez, szervez, követel(őzik), listáz, behajt, egyeztet, módosít, unalmaskodik, pontosít, nógat, levelez, nyomoz, barátkozik, ki- és bekapcsolódik… egyszóval: cimbul. És cimbulni jó.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

Cs.M.: Az általam szerkesztett témákat (Toldom, foldom, újjágyúrom, Dióhéjban, Faggató) mindenképp kiemelném, hiszen másképp éltem meg őket a többinél, személyesebben. Megvan annak a varázsa, amikor kitalálsz egy témát, és a születésétől fogva bábáskodsz felette. Szerzőket, illusztrátorokat találsz hozzá, szerkesztgeted, csinosítod, menedzseled.

Egyébként a nagy, műhelymunkaszerű projektumokat kedvelem leginkább. Amikor külsősöket  is bevonunk a munkába. Gyerekeket, olvasókat, vendégművészeket. A Hét Határon nemzetközi meseprojekt például grandiózus vállalkozás volt. Sokszínű, változatos. Amilyennek az irodalomnak lennie kell. Jó lenne ismét valami hasonló.

Kiss Lehel: Kisbori balladája

Egy új cimbora meg egy régi. Egy költő és egy író-festő. A közös alkotás határtalanságát hirdeti Kiss Lehel verse és Kalas Zsuzsa illusztrációja.

Kalas Zsuzsa illusztrációja

Kisbori elindult,

elindult mezítláb,

s mezítláb cuppogott

könyékig virágban.

„Akár egy hegyi út,

olyan ez leginkább”

– gondolta Kisbori,

s dúdolta magában.

„Fenn minden egész más!”

– nevetett Kisbori,

s lábujjai között

puha krém tarajlott.

„Akár az álmodás...

– akarta mondani. –

Ez tényleg szülinap,

nem az, mint tavaly volt!”

Kisbori énekét

hallották jó sokan,

bár egész vékonyka

volt még az elején.

Nagy gyertyák tövébe

csüccsent le boldogan.

Azt hitte, ott sétál

egy torta tetején.

Tóth Ágnes: Az ötödik

Ha ki kéne osztani a közönségdíjat a cimborák között, akkor az egyik díjazott minden bizonnyal Tóth Ágnes, nagyváradi író, költő lenne az. Bori meséjében játékkal is kedveskedik az olvasóknak: elrejtett benne egy anagrammát. Klesitz Piroskának számtalan érzékeny, különleges grafikát köszönhetünk. A pókok hálója is kérdőjellé görbült a sarokban: vajon kettejüknek miért nem volt eddig közös alkotásuk a blogon?

Klesitz Piroska illusztrációja

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, ő meg azt sem tudta pontosan, mikor is jött a világra.
Aztán egy zúzmarás hajnalon – január hó huszonkettedik napján – Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Interjú L. Ritók Nórával

Gyerekrajz pályázataink gyakori résztvevői az Igazgyöngy Alapítvány növendékei. Csodás kalandozás a fantázia birodalmában, amikor velük alkothatunk, tele vannak a rajzaik varázslattal. Bori most az alapítvány fő varázslójának, L. Ritók Nórának teszi fel a kérdéseit.

Rímkóci Bori: Hogyan kerültél kapcsolatba az Író Cimborákkal?

L. Ritók Nóra: Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában folyamatosan figyeljük a gyermekrajzpályázatokat, hogy tanítványaink tehetségét az iskolán kívül is megméressük, és az így szerzett sikerélményt is beépíthessük a személyiségfejlesztésünkbe. Az önbizalom megerősítése ugyanis nálunk, akik zömében hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk, nagyon fontos. Így találkoztam az Író Cimborák remek rajzpályázatai kiírásaival.

R.B.: Elsősorban milyen jellegű (volt) az együttműködésetek?

L.R.N.: A pályázatok kapcsán alakult ki együttműködés, ami a szakmai visszacsatolással még további személyes tartalmakat is kapott. Óriási dolog volt, mikor a nyertes gyerekek rajzához versek, mesék íródtak. (Az együttműködés kapcsán született alkotások megtekinthetők az Igazgyöngy címke alatt.) Ez a fajta kapcsolás a rajzot és az irodalmat egészen különleges párhuzamba hozta, óriási megtiszteltetés volt a gyerekeknek. Az is fontos volt számunkra, hogy láthattuk, a zsűri döntése szakmai szempontok szerinti. Ez pedagógiai megerősítéseket ad a tanároknak.

R.B.: Mit emelnél ki az elmúlt évek Író Cimborákhoz köthető eseményeiből?

L.R.N.: A Mi lenne ha? és a Kinek a bőre? című rajzpályázatokat, melyek inspirálóak voltak a gyerekeink számára, és nagyon boldogok voltunk, mert díjazottunk is volt ezeken. Reméljük, sok hasonlóan érdekes felhívást kaphatunk még az Író Cimboráktól, amire mi boldogan készülünk majd. Fantasztikus lehetőségek ezek az irodalom és a képzőművészet összekapcsolására, ami az olvasóvá nevelés fontos eszköze lehet.

Turbuly Lilla: Két Bori limerick

Számtalan verset, mesét és hónaptémát köszönhetünk az ezerhangú, ezerarcú Turbuly Lilla cimborának, aki 2012 októberében debütált a blogon Csatt című, gólyás meséjével. Lassan hazaérnek a gólyák, és Lilla is újra bolondozik velünk. Az illusztrációkat Pap Kata készítette, keddre (a kedd megfejtését lásd a szerdai interjúban).

Interjú Pap Katával

A kötöttség nélküli játék remek, de amikor az ember tele van határidős feladatokkal, pont ez nem mindig fér bele az időbe. Pap Kata az az illusztrátor, akire minden témánál, minden körülmények között számíthatunk. Bori jó alaposan kifaggatta, vajon ő hogyan gondolkodik erről az együttműködésről.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Pap Kata: Ó, hát már magam se tudom. Még az elején valahogyan.

R.B.: Mit jelent számodra a közös munka?

P.K.: Rohanok mindig. Hajtom a kölyköket, érjünk már oda legalább egyszer utolsóelőttiként! Omlik a háztartás, szétterjednek a tárgyak a házban, sosincs rend. Sosincs idő. Jön egy email – Író Cimbiktől felkérés. Nem olvasom el, mert tutira kedvet kapok, márpedig most tényleg nem fér bele. Na jó, csak belenézek, miről van szó...

...Oké, jövő keddre meglesz.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced?

P.K.: Minden téma másként volt nagyon jó. Szerettem a hosszú lánc-játékokat, amiken lehetett izgulni, mi lesz a vége. Sok olyan vers volt, ami nagyon megérintett. Alapvetően szuper a kötöttségek nélküli illusztrálás, hiszen itt minden alkotó teljesen szabad kezet kap. Erre egy illusztrátornak ritkán van lehetősége.

A legemlékezetesebb közös munka talán az volt, amikor Magolcsay Nagy Gábor hangélményéhez készíthettem illusztrációt, ő pedig egy régi, számomra nagyon kedves rajzomat vette körbe hangokkal. Egészen új dimenziója volt ez az illusztrálásnak. Nagyon élveztem.

Várfalvy Emőke: Százízű torta

Vasárnap délután irány a cukrászda Várfalvy Emőkével és Grubanov Martinek Emília tanítványaival (az EmArt Műhely vezetője). Ennyi finomság láttán azonnal összefut a szánkban a nyál!

Kablyev Szonya és Csonka Dávid rajzai (Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Hogyha egyszer nekem is szülinapom volna,

vajon melyik lenne a legfinomabb torta?

Talán puccos puncsos, Hello Kitty szín?

Csodálatos csoki csúcsos, kalapja tejszín?

Kívül-belül diós, Eszterházról melegen,

túróból a gombóc jó, tán a tortát is szeretem.

Tarkatésztás, cseresznyés, habtetejű erdei,

tréfás trüffel nyelvpörgető kakaópor kell neki!

A szivárványszín marcipán, kint termett a Marcifán?

Gesztenyekrém rémes édes,

a joghurtos egészséges,

gyümölcsösön zseléfedél,

a sajttorta cincog, egyél,

oroszkrémen fehér a hó,

répatortán csokibogyó,

Dobos? Inkább cukortükör!

Lúdláb! Tényleg csokis belül?

Választani lehetetlen,

bár lehet, hogy ehetetlen

nekem a legfincsibb torta,

legalább százízű volna!

Kujundzsity Tifani és Ubori Petra rajzai (Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Boriska és a farkas

A soron következő alkotók nagyon trükkösek és játékosak. Az egyikük író. Nem is. A másikuk az író. De hiszen az egyikük illusztrátor! Nem is. A másikuk az illusztrátor! Vagy mindketten írók és illusztrátorok? Na jó, de akkor ezt a mesét most Egri Mónika írta és Dániel András illusztrálta, vagy Dániel András írta és Egri Mónika illusztrálta? Találjátok csak ki!

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike.

Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Interjú Miklya Luzsányi Mónikával és Miklya Zsolttal

Rímkóci Bori annyira meg volt illetődve, hogy egyszerre két alapító cimborával készíthet interjút, hogy dadogva köszönt nekik csókolomot, és utána nem jutottak eszébe a kérdések. Szerencsére Miklya Zsolt elmondott halkan egy csupajáték verset, Miklya Luzsányi Mónika pedig megnevettette mindig kéznél lévő humorával. Később Bori jegyzetfüzete is előkerült a kérdésekkel, így az interjú ezúttal sem maradt el.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Miklya Zsolt: Dávid Ádámtól kaptam egy e-mailt, amiben invitált minket az alakuló Író Cimborák közé, és rögtön feladatot is adott: Fedezzük fel az Illusztrátor Pajtások rajzait, és ezek közül írjunk valamelyikhez szöveget. Nálam azonnal beindult, mind a felfedezés, mind a versírás, magam sem számítottam rá, hogy ennyire inspiráló lesz a kérés. Az első verset Agócs Írisz „Nyuszi, el” c. rajza ihlette, s a hátat fordító nyúl valóban átlépte velem a küszöböt: négy hónap alatt 21 verset írtam különböző illusztrációk ihletésére.

Miklya Luzsányi Mónika: Pontosan nem emlékszem, nyilván Zsolt beszélt róla. Az a kép maradt meg élesen, ahogy a 2012-es Könyvhéten álldogálunk Ádámmal és Nórival (Majoros Nóra), és olyan lelkesedéssel tervezzük, szervezzük az ÍC-t, mintha még mindig kamaszok lennénk, és a világot akarnánk megváltani. Számunkra egy kicsit az is volt, és mai napig is az, mert egy valódi (na, jó… virtuálisan működő, de azért igazi) munkacsoportról van szó, ahol az önérdekeket félretéve küzdünk a jó cél érdekében. Ami nem más, mint hogy minél több jó szöveg jöjjön létre. Az évek alatt persze nemcsak kiváló írások és grafikák, hanem komoly barátságok is születtek. Én magam is tudom, hogyha bármilyen problémám lenne, akár szakmai, akár magánéleti, van jó néhány Cimbi, akikhez azonnal fordulhatnék segítségért.

Interjú Kertész Edinával

Elsőkönyves szerzőként csatlakozott a cimborákhoz, ma már ő segít a pályára kezdő írókat egy kiadó munkatársaként. Bori mai vendége Kertész Edina.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Kertész Edina: 2013-ban első könyves szerzőként részt vettem a Gyermekírók 21. Szekszárdi Tanácskozásán, ott ismerkedtem meg Majoros Nórával, aki nagyon kedvesen a cimborák közé hívott. Rögtön éltem is az alkalommal, hogy szakmai közegbe csöppenjek.  

R.B.: Mit jelent számodra a közös munka?

K.E.: Nagyon fontos számomra, hogy végre nem érzem magam egyedüli szédült álmodozónak, és mások is írnak gyerekkönyveket. Azóta sok barátság született a szakmai kapcsolatokból. Remek dolgokat csináltunk együtt, és bár eleinte aktívabb tudtam lenni, mint mostanában, most is nagyon fontos számomra ez a kötetlen, játékos, mégis szakmai közeg.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

K.E: Nagyszabású megmozdulás volt a Hét határon Nemzetközi Meseprojekt: külföldi illusztrátorok képeihez írtunk meséket, és kiállítást is rendeztünk az anyagból. Nagyon jó volt, hogy ilyen sokan dolgoztunk egy ügyért. Tavaly nyári tábor is volt, amin sajnos nem tudtam részt venni, de jó ötletnek tartom. Minden olyan projektnek drukkolok, ami gyerekeket vonz, az lenne a legjobb, ha írók és gyerekolvasók minél jobban megismerhetnék egymást. 

Témabörze pályázat

Drága Olvasó!

Megígértük, hogy 5. születésnapunk alkalmából sok ajándékot osztunk meg veled. Az elmúlt bő egy hónapban hoztunk neked friss és kedvenc verseket, meséket. Élményajándékként interjúinkon keresztül beleshettél a dolgozószobánk ablakán.  

Az ajándékok sora ezzel nem ért véget, sőt!  Most közösen bontjuk ki a legizgalmasabb meglepetést!
  
Mi lesz az?  

   

Egy pályázat, melyben tiéd lesz a főszerep!
   

Virtuális Gyerekirodalom Birodalmunk főterén témabörzét tartunk, melyre szeretettel hívunk és várunk gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Hozzátok el nekünk mese- vagy verstéma ötleteiteket, s amelyiket legjobban szeretjük mi és olvasóközönségünk tagjai megvalósítjuk!
   

Pályázok! De hogyan?
   

2017. március 25-ig MEGHOSSZABBÍTVA MÁRCIUS 31-IG!!! írd meg nekünk az iro.cimborak@gmail.com e-mail címre, miről olvasnál szívesen mesét, verset.

Lehet ez egy egészen egyszerű dolog, de örömmel fogadunk hajmeresztő témajavaslatokat is.
   

A pályázatba kérjük megadni, honnan pályázol, hány éves vagy.  Egy pályázó maximum 3 témát küldhet be. A tárgyba fontos, hogy azt írd: Témabörze pályázat

  

Beküldés után hogyan tovább?
   

A pályázatok közül az Író Cimborák szerkesztőiből álló zsűri választja ki azt az ötöt, amikre Facebook-oldalunk olvasói szavazhatnak. A legtöbb kedvelést elérő kívánság lesz a győztes, de nem csak az első helyezett kap ajándékot!
   

Beküldés: 2017. március 25. 23.59-ig

Zsűrizés: 2017. március 26 és március 31.

Szavazás: 2017. április 1. és 14. között

Eredményhirdetés: 2017. április 16-án a Facebookon
   

Mit nyerek?
   

Ha a zsűri kiválasztja témádat az 5 legizgalmasabb közé és a Facebook szavazatokból is tiéd a legtöbb, akkor:
   

• Az általad javasolt téma lesz a következő hónapok vezérfonala, így írunk neked egy komplett kötetnyi mesét és verset, melyet az Író Cimborák blogján olvashatsz majd.

• Kapsz egy könyvcsomagot, amit az Író Cimborák már megjelent műveiből állítunk össze. Ha szeretnéd, dedikáljuk is neked!
   

Ha nem te leszel az első, akkor se szomorkodj! A Facebookon a 2. és a 3. legtöbb szavazatot kapó téma beküldőinek nyereménye:

• Témádat pókasszisztenseink beleszövik majd a mesefolyamba

• Ajándékkönyvvel jutalmazunk, melyet, ha szeretnéd, dedikálunk neked.
   

És még mindig nincs vége!
   

Minden téma beküldőt meghívunk a pályázatból születő írások bemutatójára, melyen élőben találkozhattok az Író Cimborákkal, vagyis élő, mozgó, beszélő, s gyakran igen mókás írókkal és költőkkel. Egy remek délutánt töltünk majd el együtt egy meglepetés helyszínen!

Szóval, ötletelésre fel! Várjuk a témákat!
   
Író Cimborák

Ovlachi Aliz: Borimese

Van egy cimboránk, aki a kezdetektől velünk volt, aztán útnak indult, akár Bori, de nem csak egy erdőn kelt át, hanem egy egész óceánon. Ovlachi Aliz hangját hosszú ideje nem hallottuk, de a születésnapi meghívásunkat elfogadta, és reméljük, még sok játékban a társunk lesz a jövőben is. A szabadkai EmArt Műhely növendékei 2013. szeptembere óta rendszeresen örvendeztetnek meg bennünket szebbnél-szebb rajzaikkal. Aliz meséjéhez Erdélyi Pataki Lárá készített illusztrációt.

Erdélyi Pataki Lárá rajza - Jovan Jovanovic Zmaj Ált. Isk.

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike.

Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.