Ha én egy varázskorona lennék, akkor lennének szárnyaim,
éppen annyi, ahány éves vagyok: vagyis négy. Kettővel előre-hátra repülnék,
kettővel ide-oda, és a tetején még egy kicsi szárny is lenne, de az csak
dísznek. Lennének rajtam csillogó kövek, hogy mindenki csillogó szemmel,
nevetve nézzen rám. Nem drágakövek lennének, mert azok nagyon drágák. Csak
kövek, amik csillognak és szépek, az is elég a nevetéshez. Azok takarnák a
szárnyaimat, amikor pihenek és amikor dolgom van, maguktól szétnyílnának a kövek,
mint ahogy a katica kinyitja a pöttyös hátát, amikor repül, és kibújnának alóla
a kis szárnyak.
De mivel varázskorona lennék, csak akkor repülnék, amikor megérezném, hogy
hopp, megint készülődik egy milenneha.
Mert én megérezném, ha valaki arra gondol, hogy jaj, bárcsak… vagy mi lenne, ha…
vagy jaj, de jó lenne, ha…
És én, a legeslegvarázslatosabb varázskorona, akkor odarepülnék, és teljesíteném. Bepótolnám, és visszahoznám, és elvinném, és odaadnám...
Mert ha például a Robi megint elvenné a Kata lila motorját, csakazértis, mert tudja, hogy az a kedvence, pedig ugyanakkora, mint a kék, én odarepülnék, és visszacserélném. És a Berci apukájának meg megmondanám, hogy jöjjön érte hamarabb, és egyszer ő legyen a legelső, akit hazavisznek, mert egyébként mindig ő a legutolsó. És odarepülnék a kórházba is, és megsúgnám a doktorbácsinak, aki az Évamamát gyógyítja, hogy melyik a legeslegjobb orvosság, hogy hamar hazajöhessen, mert nagyon hiányzik.
Ha én varázskorona lennék, annyi dolgom lenne, hogy este olyan fáradtak lennének a szárnyaim, hogy már ki se tudnám nyitni őket. De mégis jó lenne, mert fáradt lennék, de boldog. És úgy aludnék.
Mert én megérezném, ha valaki arra gondol, hogy jaj, bárcsak… vagy mi lenne, ha…
vagy jaj, de jó lenne, ha…
És én, a legeslegvarázslatosabb varázskorona, akkor odarepülnék, és teljesíteném. Bepótolnám, és visszahoznám, és elvinném, és odaadnám...
Mert ha például a Robi megint elvenné a Kata lila motorját, csakazértis, mert tudja, hogy az a kedvence, pedig ugyanakkora, mint a kék, én odarepülnék, és visszacserélném. És a Berci apukájának meg megmondanám, hogy jöjjön érte hamarabb, és egyszer ő legyen a legelső, akit hazavisznek, mert egyébként mindig ő a legutolsó. És odarepülnék a kórházba is, és megsúgnám a doktorbácsinak, aki az Évamamát gyógyítja, hogy melyik a legeslegjobb orvosság, hogy hamar hazajöhessen, mert nagyon hiányzik.
Ha én varázskorona lennék, annyi dolgom lenne, hogy este olyan fáradtak lennének a szárnyaim, hogy már ki se tudnám nyitni őket. De mégis jó lenne, mert fáradt lennék, de boldog. És úgy aludnék.
Egyébként van varázskoronám, mert festettem egyet tegnap a
kézműves foglalkozáson.
Szárnyak is vannak rajta, meg csillogó kövek.
Csak az a baj vele, hogy magától nem repül.
Sajnos.
Pedig Viola ott sír a sarokban, mert telefonáltak, hogy később jön érte az apukája, és nem mehetnek ma játszóra együtt. Pedig csütörtök van, és akkor mindig onnan mennek haza. Ráadásul még a lovának is lejött a sörénye, mert a Levi addig rángatta, amíg meglett a baj, amit Mara néni már fél órája előre megmondott, hogy ebből baj lesz, gyerekem, ha nem hagyjátok békén azt a lovat, egyáltalán minek hoz be valaki kedvencet, hogy eltörjön, elszakadjon, aztán lehet sírni, és majd ezt is rajtam kérik számon a kedves szülők, és…
És igaza lett, mert elszakadt. De Mara néninek mégsem lesz semmi baja a szájával szerintem, mert a szülők nem érnek arra rá, hogy ilyenekkel foglalkozzanak, még arra sem, hogy a gyerekükkel foglalkozzanak, mert amikor megjönnek, cipőt kell cserélni gyorsan, és még a rajzot sincs idő megnézni, amit anyának rajzoltak, mert majd otthon, de otthon sincs idő, mert már menni kell kezet mosni a vacsorához, és aztán fürdés, fogmosás, lefekvés, de azonnal.
Szárnyak is vannak rajta, meg csillogó kövek.
Csak az a baj vele, hogy magától nem repül.
Sajnos.
Pedig Viola ott sír a sarokban, mert telefonáltak, hogy később jön érte az apukája, és nem mehetnek ma játszóra együtt. Pedig csütörtök van, és akkor mindig onnan mennek haza. Ráadásul még a lovának is lejött a sörénye, mert a Levi addig rángatta, amíg meglett a baj, amit Mara néni már fél órája előre megmondott, hogy ebből baj lesz, gyerekem, ha nem hagyjátok békén azt a lovat, egyáltalán minek hoz be valaki kedvencet, hogy eltörjön, elszakadjon, aztán lehet sírni, és majd ezt is rajtam kérik számon a kedves szülők, és…
És igaza lett, mert elszakadt. De Mara néninek mégsem lesz semmi baja a szájával szerintem, mert a szülők nem érnek arra rá, hogy ilyenekkel foglalkozzanak, még arra sem, hogy a gyerekükkel foglalkozzanak, mert amikor megjönnek, cipőt kell cserélni gyorsan, és még a rajzot sincs idő megnézni, amit anyának rajzoltak, mert majd otthon, de otthon sincs idő, mert már menni kell kezet mosni a vacsorához, és aztán fürdés, fogmosás, lefekvés, de azonnal.
De Violát sajnálom.
Ő a legjobb barátom, pedig lány. Az igaz, hogy a Julcsinak sokkal hosszabb copfja van, és az Emőnek sokkal nagyobb szeme, és a Violának nincsenek is olyan jó fiús dínói, mint a Babának, akinek két bátyja és egy öccse van, de mégis… szerintem ő a legszebb.
Róla például mindig tudom, hogy hol van a teremben.
Most is tudom, ott áll az ablaknál, és sír.
Milyen kár, hogy az én varázskoronám nem tud odarepülni
hozzá!
Milyen kár, hogy nem tudja megvigasztalni!
Mi lenne, ha segítenék neki?
Milyen kár, hogy nem tudja megvigasztalni!
Mi lenne, ha segítenék neki?
Székely Sarolta, 4 éves
Felkészítő pedagógusok:
Ha én most varázskorona lehetnék, lennének varázsszárnyaim,és a legcsillogóbb varázskőre felültetném Saroltát, a többire pedig Noémi óvó nénit és a Csibészkéket, hogy odarepüljünk önökhöz és megköszönjük Széchey Ritának a csodás írását.
VálaszTörlésEmese óvó néni.