Pásztor Emma – Simon Réka Zsuzsanna: Mi lenne, ha egy reggel szörnyek ülnének az ablakpárkányunkon?

A zsebszörnyek, Bajnóca, Büdöske és Csodabogyó, egy ablakpárkányon üldögéltek.

– Mit csinálsz? – hajolt Csodabogyó Bajnócához.

– Hogyhogy mit csinálok? Amit ti – válaszolta Bajnóca.

– Miért, szerinted, mi mit csinálunk? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Büdöske.

– Benéztek egy ablakon – vonta meg a vállát Bajnóca.

– És hogy csináljuk? – kérdezte Csodabogyó.

– Hát így – mondta Bajnóca, és a feje nagyot koppant az ablaküvegen.

– Nem hallod, ahogy koppan az az okos csíkos kockafejed? Így kell feltűnés nélkül benézni egy ablakon? – zúgta Csodabogyó.

– Mit csináljak, ha olyan tiszta ez az ablak, hogy nem látom, amikor közeledik, vagyis, amikor én közeledek – ráncolta a homlokát Bajnóca.

– Akkor figyeld, mi hogy csináljuk, és utánozd! – húzta ki magát Büdöske, és a feje nagyot koppant az ablakon.

Bajnóca úgy elkezdett vihogni, hogy majdnem lepottyant az ablakpárkányról.

– Ne vihorássz, csak tudni akartam, milyen, ha nekem is koppan a fejem – pirult el Büdöske.

– Most hogy már tudom, ti hogy néztek be egy ablakon feltűnés nélkül, megmondanátok végre, mit is csinálunk mi ezen az ablakpárkányon? – kukacoskodott Bajnóca.

– Várunk – mondta fokhagymát rágcsálva Büdöske.

– Jaj, Büdöske, most komolyan? Megint fokhagymát rágcsálsz? – fordult el Büdöskétől Csodabogyó.

– Mindig siettettek. Nem reggeliztem. Csak ez volt a zsebemben, és amúgy is, kedvencem a fokhagyma.

– Legalább ma kihagyhattad volna! – tette hozzá Csodabogyó.

– Túl érzékeny az a harmonika-orrod! És milyen borzas vagy ma reggel! Azt a vörös kócot igazán megfésülhetnéd néha-néha! – húzta el az orrát Büdöske.

– Ne tereld el a szót! Így biztosan az ablakon keresztül is kiszimatolják, hogy itt ólálkodunk – folytatta Csodabogyó.

– Mit csináljak? Ha rajtatok múlna, sosem ehetnék fokhagymát! Nem lehet mindenki kedvence a karamellel töltött csokoládé, a császármorzsa meg az epres fagyi – rágcsált tovább Büdöske.

– Óh, hogy én milyen szörnyen nézek ki! Teljesen bepöttyült a fejem a nagy izgalomtól vagy ettől a kibírhatatlan fokhagymaszagtól – nézegette magát az ablaküvegben Bajnóca.

– Bajnóca, mindig pöttyös a képed. Akkor is, ha éppen szilvás gombóccal tömöd magad – nyugtatta Büdöske Bajnócát.

– Igen? És ezt miért nem közöltétek velem soha?

– Mert sosem kérdezted. Azért – magyarázta Csodabogyó.

– Halkan megjegyezném, ha nem gond, én még mindig nem tudom, mit keresünk mi ezen az ablakpárkányon – csóválta a fejét Bajnóca.

– Emmára várunk – suttogta Csodabogyó és Büdöske.

– Emmára? Tényleg? Végre valami jó ebben a reggelben! – ujjongott Bajnóca. – Nézzétek, ott van, ott perdül-fordul a pörgős szoknyájában.

– Integessünk neki! – javasolta Csodabogyó.

A szörnyek két kézzel kalimpáltak, orrukat erősen odanyomták az ablaküveghez, grimaszoltak, nyelvet nyújtottak, de Emma nem vette őket észre.

– Ezen már csak a fejkoppantó-hadművelet segíthet! – húzta ki magát Bajnóca.

– Érzem, ebből baj lesz! – csóválta a fejét Büdöske, és ahogy befejezte a mondatát, Bajnóca fejjel nekicsapódott az ablaküvegnek.

– Tessék, megmondtam! – vonta meg a vállát Büdöske.

Emma, nem tudni, hogy hallotta-e a koppanást, de az ablak felé nézett. Meglátta Csodabogyót és Büdöskét, és már ugrott is, hogy kinyissa az ablakot.

– Hát itt vagytok! – kiáltotta Emma boldogan.

– Sosem hagytuk volna ki a szülinapod! Boldog születésnapot, Emma! – kiáltották egyszerre, és Csodabogyó előhúzott egy szörnyektől hemzsegő zsebmesekönyvet. – Neked hoztuk!

– Köszönöm szépen – ujjongott Emma. – Kerüljetek beljebb!

Bajnóca homlokára egy nagy púp kerekedett, de mit sem törődött vele, végre Emmával lehettek, születésnapi tortát majszolhattak, és együtt olvashatták a szörnyes mesekönyvet.

Azóta, ha Emma koppanást hall a konyhaablakon, tudja, ott várja őt Csodabogyó, Büdöske és Bajnóca.

Pásztor Emma, 7 éves

     Mi lenne, ha egy reggel szörnyek ülnének az ablakpárkányunkon?

Bajza Utcai Általános Iskola, Budapest

Simon Réka Zsuzsanna, író