Bódi Kati illusztrációja |
Még
csak egy kis púder kéne,
ne
ragyogjon úgy a képe,
mint
tótükör, hogyha télen
jég
borítja. Na, de kérem,
mért
legyen arcára írva
repeső
öröme pírja?
Hosszú
álmát, ébredését,
lassú,
nyújtózó kelését
durva
kéztől hogy megvédje
félmosolya
és szemérme,
mint
pihe őszibarackot,
hamv
a kökényt, haj a lakkot...
(Ja,
nem az épp fordítva van,
na,
de mindegy, érti szavam,
ki
nem április bolondja.
Hiszen
az bolond, ki mondja...)
Szóval
úgyis egy a lényeg:
kelni
lassan kell, ha tényleg
teljes
ébredésre ébred
mind,
mi újraéled. Érted,
értem,
s, érte is, ki undok
épp
veled, és egyre puffog.
Tudod
mit? Te is legyél rigó, s fütyülj rá. Na.
Tavasszal
elönt mindent, és betölt a hála.
Nagyon kedves, a rajz is!
VálaszTörlés