Lám, a láma
nem áll alám ma,
bolyhos hátát
feltörte a málha.
Csak legel, csak legel,
jobbra s balra mozog álla,
közben arra gondol,
jó lenne inkább
egy halom alma,
mit mind befalna,
majd desszertnek egy tálba
málna, amitől egyenest
a lámamenyben járna.
Így lamentál magában a láma,
mígnem szeme lecsukódik,
s a földön megpihen szakálla.
A láma álma
egy szép lámadáma,
kivel együtt kelnek útra
Patagóniába,
ahol majd a pompás pampán
bámulnak szerelmes bambán
egymásra a naplementében,
és csak legelnek, legelnek szépen.
Ó, lomha láma,
bár véget érne az álma,
hogy eljussak végre én is
Patagóniába!
De csak alszik, alszik,
míg az éj ráborul a tájra,
s az égbolton kigyullad
ezernyi csillaglámpa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése