Egri Mónika és Hétvári Andrea szövegei

Egri Mónika és Hétvári Andrea írói társasjátékának az volt a lényege, hogy kerestek egy képet (Baracsi Gabriella rajzára esett a választásuk), amihez aztán mindketten írtak egy-egy szöveget. 

Hétvári Andrea: Éjszaka

Földre pelyhez ez az este,

a csönd szusszanásnyi –

lábujjhegyen fénylik a Hold,

zoknit is húz, nehogy fázzon

álmokat vadászni.

Baracsi Gabriella rajza

Egri Mónika: A macska és a holnapután

A holnaputánt próbálta a macska megálmodni.

Nem a holnapot, mert az túl közelinek tűnt. Addig még bármi megtörténhet. (Egy napot illik adni a bárminek.)

De a holnapután épp annyira volt távol, amennyire egy álomhoz szükséges.

Szép kerek napnak indulna. – Álmodta  a macska. – Amolyan lustán hömpölygősnek, vajas kifli illatú lábtörlővel, kakaós bárányfelhőkkel a bajuszon. Igazán megnyerő kezdet.

Lett volna...

De nem lett, mert a szúnyog arra járt, és a macska most már beleálmodta a zümmögést is a holnaputánba, mégpedig traktor formájában. A traktor pedig veszedelmes, mert nagy, hangos, és soha nem lehet tudni, merre indul el. Ebben a tekintetben kicsit hasonlít egy pulikutyához.

De a macska nem hátrált meg a traktortól, és jól beleálmodta magát a vezetőfülkébe.

Nem is olyan szörnyű – álmodta a macska, végül is most már én irányítok, és miközben szlalomozni kezdett az udvaron, azon járt az agya, hogyan tudná ezt a tudást a pulikutyán is alkalmazni.

Már épp kezdett volna rájönni, amikor hangos korgást hallott.

Naná, hogy a hasa korgott, de hogy ezt álmában tette, vagy valójában, nem tudta volna megmondani.

Végül is mindegy – álmodta a macska –, ha már úgyis alattam van ez a nagy jármű, elmegyek vele a boltba.

A szomszéd vegyesbolt most valahogy sokkal messzebbinek tűnt. Mintha húzták volna alatta az utat. Kinézett az ablakon, és azt látta, hogy valóban, az utat három kockás szőrű elefánt húzta nagy lelkesedéssel.

– Hát, így nehéz lesz haladnom, de kitolok veletek – álmodta  a macska, megfordult, és betolatott a vegyeskereskedés ablakán. A három elefánt annyira meglepődött, hogy összegabalyodott az ormányuk, és a kockáikból sakktáblák lettek.

A boltban egy órástücsök szolgált ki, karján megannyi vekker ketyegett.

– Csak hogy mindig tudjam, mikor kell ciripelni – mentegetőzött a tücsök. – Mit adhatok?

A macska elgondolkodott. Ha álmodok, akkor bármit kérhetek.

– Mazsolás kolbászod van? – kérdezte furfangos mosollyal. A tücsök egy pillantás alatt előkapott a pult alól egy hatalmas kolbászt, tele mazsolával.

– Még valamit?

A macska törte a fejét, és most először gondolt arra, hogy talán mégis barátkozni kellene a pulikutyával, mert az egy okos kutya, nyilván okosakat is tud álmodni. Aztán arra gondolt, mit kérne a pulikutya a helyében?...Megvan!

– Csokoládés marhalábszárat kérek flambírozva! – kurjantotta a volán mögül, de végig se mondhatta, máris ott volt előtte egy tálban a marhalábszár. Füstölgött, és fura, égett csokoládé szagot árasztott.

– Ez már igen! – álmodta  a macska. Tegyünk egy utolsó próbát.

– Egy meglepetés-menüt kérek... házhoz szállítással.

Egy másodperc sem telt el (már amennyire ezt álom közben mérni lehet), és egy óriási krokodil jelent meg, egyik karjára hűtőszekrény volt tetoválva, a másikra pedig biliárdasztal.

A krokodil egy szót sem szólt, vállára kapta a macskát traktorostól, mazsolás kalácsostól, marhalábszárastól, és egészen a mocsárig ügetett vele.

– Hová viszel? – ijedt meg a macska, hiszen nem is itt lakom!

– Nem bizony – mondta flegmán a krokodil. – Én lakom itt! Házhoz szállítást kértél, és meglepetés menüt. Mondhatom, igazán nagyszerű meglepetés menü leszel! Épp egy ilyen finom vacsorát kértem álmomban...

– Micsoda? Meg akarsz enni? – kiáltotta a macska. – De hiszen nem ehetsz meg, mert én nem álmodtam semmi ilyesmit!

–  Te nem is – válaszolta a krokodil. – De én igen! És ez most az én álmom!

– Az nem lehet, én kezdtem előbb, akkor az én álmom... Na de várj csak egy picit.. Melyik napot is álmodod te éppen?

– Én? A holnapot – mondta a krokodil, és közben már a serpenyőjét tisztogatta.

– Na látod, akkor nincs itt semmi hiba. Én a holnaputánt álmodom... Szóval mégsem ehetsz meg.

– Milyen kár – szomorodott el a krokodil. Na de holnap szívesen látlak vacsorára.

– Hát persze – mosolyodott el a macska, és amilyen gyorsan csak lehetett, hazatolatott a traktorral.

Ebben a pillanatban egy légy szállt a macska orrára, és megrángatta a bajuszát.

A macska kótyagosan ébredt, és életében először meg akarta csókolni a legyet.

– Mondtam én, hogy holnapig bármi megtörténhet... morogta maga elé.

Aztán még sokáig nem mert elaludni.