Kora nyári kert című verséből idézem ezt a néhány sort:
"A
fák is kopaszodni kezdtek. A remény
valami távoli ősben vagy meg nem született utódban
valami távoli ősben vagy meg nem született utódban
egyre csak
késik és temettetik: az, hogy egy vidéki város
tornatermeiben készül már a test,
aki e kilátástalan délutánt, mint egy fotót
tornatermeiben készül már a test,
aki e kilátástalan délutánt, mint egy fotót
a családi album
más, soha el nem készülő
oldalairól letépi, mondván: ha el kellett, kelljen is tűnnie.
Vagy áztassuk le, mint egy bélyeget,
oldalairól letépi, mondván: ha el kellett, kelljen is tűnnie.
Vagy áztassuk le, mint egy bélyeget,
ezt a délutánt erről a napról."
2015. augusztus 8.
kora délutánján
Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése