Karácsonyi vita, min?
Hol volt, hol nem, Télapónál, (mert csak tudd meg, létezik!) karácsonynak délutánján, vitatkozott két kis krampusz − el se hiszed, vajon min!
Karácsonyfát díszítettek, de még
hozzá nem is kezdtek, máris rögtön összevesztek.
Úgy indult el a nagy grimbusz,
hogy az egyik kicsi krampusz talált egy szép piros almát, a másik meg
rákiabált:
− Hogy képzeled azt, hogy alma?!
Fenyő ez és nem gyümölcsfa!” − halántékát kopogtatva háborgott a kis ebadta.
De a másik persze, fügét mutogatott
erre: oktatásra nincs szüksége! Ő az, aki jobban tudja, mitől szép egy
karácsonyfa:
− Piros masni, piros gyöngysor,
piros gömbök, piros színű szaloncukor, piros alma…, olyan színű díszek sora,
amilyen az ünnep maga!
− Hogy a fenyő ... síp … piros… fütty… , no meg még fütty… és síp…
! − úgy ugrott a másik talpra, mint akit
a darázs csíp.
– Még hogy a karácsony,
piros?! Olyat mondok erre mindjárt, amit
pedig több, mint tilos! Tudd, meg hogy a karácsony az olyan fehér, mint a hó!
Mire kéne különben itt rénszarvas, meg hójáró?
Mindhiába érvelt ezzel, fejet
rázott csak a másik:
− Talán mondjuk „hóbafagyba”,
amilyen most Norvégia. De ott mi van, ahol nincs hó? Se hóember, se hógolyó?
Ott ahol, még nincsen hóból mini labda se… Mi lenne, ha karácsonyra havat
vinnél Trinidadba, he?!
… Így zajlott a vita soká, és tán
így is maradt volna, hogyha végre be nem toppan – no, nem akárki Jancsi húga,
vagy Piroska bátyja -, hanem a Télapó, s az állán hófehér szakálla, vállán meg
piros kabátja.
Látta, hogy két krampusza közt
akadt egy kis zavar. No de kiderült ám az is igen hamar, hogy a vita min
zajlik: csupán csak egy almadíszen, annak is a héja színén, de az egyik igazára
a másik nem hajlik.
Télapó nem szánt rájuk sok időt,
hisz várta a szánja a ház előtt, s nem is kellett sok idő, hogy a vitában
döntsön, s annyit mondjon csak bölcsen:
− Karácsonykor csacskaságon
vitatkozni tilos, még a „Hófehér karácsony” is úgy szép, hogyha piros!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése