Monológ 1989-ből
M.-né E., magyar-történelem
szakos, a p.-i S. M. Gimnázium tanára fáradtan lerogy a tanári előtti aulában
egy karosszékre, hátradobja haját, eligazítja a nyakát lágyan ölelő
selyemstólát, és sóhajtva kezdi:
− Édes fiam, hidd el, nem
véletlenül idézem mindig a költőt. Érted haragszom, nem ellened… ha jól tudom,
te humán vonalon szeretnél továbbtanulni. Legalább is a matematika jegyeid ezt
mutatják. Amit viszont az utóbbi időben irodalomból produkáltál, az, meg kell,
hogy mondjam, aggasztó. Ezt mutatja ez a dolgozat is. Én maximálisan díjazom,
ha valaki egyéniség – de bizonyos határokat, tudod, be kell tartani.
Csak hogy értsd: minden
esztétikai kérdésben a fő szempont az „érték”: ha egy lány, mondjuk, vörösre festeti
a haját – ahogy én is – az egy egyéniség. De ha a lány kék hajú, abban nincs
esztétikum. Az már különcség. Persze, mindenki szeretne kitűnni a tömegből. De
nehogy azt hidd, hogy ha ma érthetetlen módon elemzem Ady Endre műveit, holnap
már arról nyilatkozhatok, hogyan lettem médiasztár! Ebben a házi dolgozatban
nem ilyesmiket kellett volna összehordanod! Kérlek, ezt így ebben a formában
nem fogadhatom el!
Én egy korrekt verselemzést vártam tőled! Te pedig… ezzel az
erővel írhattál volna egy ellopott zsiráfról is! Tudod, fiam, a klasszikus
értékeket teljesen felesleges újraértelmezni, a bölcsészet tudománya az
egyetlen időt álló dolog, akármilyen betyárvilág vár is ránk az
elkövetkezőkben.
Tehát szedd össze magad, Péter.
Tessék, itt ez az esszének csúfolt förtelem, hétfőre kéretik újraírni. Most
pedig mennem kell, az a negyedik cés lány is engem keres. Látod, ő is
olyasvalaki, aki azt hiszi, hogy nem vonatkoznak rá a szabályok. Nem ismered?
Pedig akár cimborák is lehetnétek…
:) a legkisebb falu ...
VálaszTörlésÚgy biza...:D
VálaszTörlés