Romhányi József |
Bertóti Johanna |
Egy pufók fióka a diófa felső ágán nyafogott:
− Én már feretnék felfállni, meffe földre fárnyalni. De a
füleim még nem tanítottak meg a repülés művéfetére.
Ekkor egy fondorlatos fakopáncs így figyelmeztette:
***
Zajlik már lakodalom,
az ünnepi csigabál.
Itt a derék csiganépség
egész éjjel kiabál.
- Ha nekem két lábam volna,
akkor is csak hason csúsznék,
szerencsére nincsen egy sem,
jól kinevetne a násznép.
***
Kiskutyámnak külön kuckója van. S a kuckóhoz külön kulcsa
van.
Kiskutyámnak külön kiskertje van. S a kiskerthez külön
kerítése van.
Kiskutyámnak külön kútja van. S a kúthoz külön kancsója
van.
Kiskutyámnak külön bankkártyája van. S a bankkártyához
külön kódja van.
***
Nagypapa a patakparton papírsárkányt ereget,
Megtalálta önmagában a régenvolt gyereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése