Mészöly Ágnes: Hurrá, nyaralunk!

Janikovszky Éva

Mészöly Ágnes

A mi családunkban már a téli szünet utolsó napján elkezdjük várni a vakációt.

                Nagymama azért várja, mert Karácsonykor megettük az összes cseresznyebefőttet, és jó lenne már eltenni pár üveggel a sok bolti vacak helyett.

                Nagyapa azért várja, mert az ünnepek alatt ráérzett a halászlé ízére, de a halászlé, az ugye frissen horgászott balatoni pontyból az igazi.

                Apa azért, mert nyáron sosem kell hajnalban kelni, hogy ellapátolja a havat a ház elől, meg a Teri néni háza elől is, a jószomszédi viszony kedvéért.

                Anya azért várja, mert nyáron legalább jut pénz a gázszámlán kívül másra is, például hogy elmenjen hetente legalább egyszer szoliba, igaz, hogy akkor már minek, úgyis süt a nap.

                Gabronca, a nővérem azért várja, mert végre olvashat kedvére, méghozzá azt, amit akar, nem a sok hülye kötelezőt.

                Teri néni azért várja, mert végre kertészkedhet kedvére, hiszen nincs is szebb dolog egy rendezett büdöske-ágyásnál.

                Tocsó, a kutyám azért, mert nyáron kiengedjük a kertbe, legalábbis addig, amíg át nem ássa magát Teri nénihez, mert akkor oda a szép, rendezett büdöske-ágyás is, meg a jószomszédi viszony is.

                Én is nagyon várom a vakációt, mert olyankor végre együtt megy a család nyaralni, és ez remek dolog, még akkor is, ha csak a Balatonra megyünk.

A mi családunkban a nyaralás már két héttel azelőtt elkezdődik, hogy elindulnánk.

                Nagymama beköltözik a konyhába, és napokon keresztül süt-főz, különben nem lesz mit ennünk az idegen helyen.

                Nagyapa kiköltözik a sufniba, és napokon keresztül válogatja a horgokat meg a damilokat, hiszen szó sem lehet arról, hogy a nyaralás alatt ne azt együk, amit ő kifog.

                Apa a számlákat, a törlesztő-részletet meg a prémiumot számolgatja, mert valamiből azért ki kell fizetni, ha nyaralni megy az ember.

Anya a kalóriákat számolgatja, mert valahogy ki is kell nézni, ha már nyaralni megy az ember.

Gabronca az összekuporgatott zsebpénzével a könyvesboltokat járja, hogy vegyen magának néhány új könyvet, úgysem jó az olvasáson kívül semmire a családi nyaralás.

Teri néni az összekuporgatott nyugdíjával a kertészeteket járja, hogy vegyen magának néhány új palántát, hátha megerősödnek, mire hazajön az a büdös dög, meg az elviselhetetlen famíliája.

Tocsó kutya megpróbálja kiásni magát a betonozott teraszról, ahova Apa zárta, miután kikaparta Teri néni virágait.

Én pedig összepakolom a fürdőruhákat, mert azokat tavaly és tavalyelőtt is otthon felejtettük, és körülnézek a neten, milyen programokat lehet találni a környéken, végül is családi nyaralásnak nem muszáj a tespedésről szólnia.

Az indulás napján már mindenki a teljes idegösszeomlás szélén áll.

Nagymama könnyek között önti ki a hat liter húslevest, ami megbuggyant, és a három tepsi rizskochot, amit megmásztak a hangyák.

Nagyapa fájlalja a lábát, mert a fél várost bejárta azért a bizonyos vaníliás csaliért, amivel tavalyelőtt majdnem kifogott egy hatkilós pontyot, de persze kivonták a forgalomból.

Apa csendesen vakargatja a fejét, és tízpercenként felhívja a főnökét, hogy átutalta-e már a fizetési előleget.

Anya hangosan tépi a haját, amikor tízpercenként rááll a mérlegre, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz.

Gabronca szipogva próbálja bezsúfolni a hátizsákjába az Chaos Walking trilógiát, és időnként csendesen megkérdezi, hogy biztosan muszáj-e vinnie az Egri csillagokat.

Teri néni negyedóránként néz át a kerítésen, aztán szomorúan konstatálja, hogy még mindig itthon vagyunk.

Tocsó lelkesen ugrál, valahányszor valaki a kocsihoz közelít, és ezzel, ha lehet, még jobban kiakaszt mindenkit.

Én meg duzzogva ülök az autóban, mert hiába magyarázom a többieknek, hogy hozzanak normális ruhát, mert a Siófoki Szabadtéri Színpadon épp ezen a héten adják elő a Helkát, még Gabronca is azt mondja, hogy ugyan már, színház Pesten is van.

Aztán mégis mindenki jól érzi magát, mert teljesen máshogy alakul az egész nyaralás, mint ahogy terveztük.

Nagymama azért, mert felfedezi, hogy micsoda jó kis kifőzde van a szállás mellett, nem is akar hallani a hazai kosztról.

Nagyapa azért, mert rájön, hogy igazából a nyugalmat és a csendet szereti a horgászásban, csalira nincs is szüksége.

Apa azért, mert kiszámolja, hogy a Balaton nem is olyan veszedelmesen drága hely, főleg, ha az ember jutányos áron felajánlja a panzió többi lakójának a nagymama által előre elkészített ételeket vacsorára.

Anya azért, mert belenéz a tükörbe, és meglátja, hogy még mindig jó rá a tavalyi fürdőruhája, tehát valószínűleg csak a mérleg romlott el.

Gabronca azért, mert olvasás helyett egész nap pancsol, vagy egy hetedikes sráccal lóg, aki ugyanolyan könyvmoly, mint ő, és aki szerint nem is rossz az Egri csillagok.

Tocsó azért, mert kikaparja a házinéni összes büdöskéjét, de a házinéni csak legyint, hogy ugyan már, úgyis utálom a szagát.

Én meg azért, mert Apa és Anya egyik este szépen felöltöztek, és már azt hittem, hogy vacsorázni mennek kettesben, amikor Apa kacsintva megkérdezte, hogy én mért nem készülök, azt hitte, hogy engem is érdekel az az előadás a vízitündérről vagy miről.