|
Lázár Ervin |
Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára
Mottó: „Kedves Mester, ami rövidesen bekövetkezik […], az
nem
természeti csapás. Én köszöntelek a […] születésnapodon.
Vészeld át egészséggel. Berzsián.”
A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte
a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb
állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán
meglátott egy medveforma férfit meg egy gyerekforma macskát, amint nevetve
futnak át a réten.
A gyerekforma meg is szólalt nagy
lihegve:
– Az ott a Négyszögletű Kerek
Erdő – és egyenesen a diófa felé mutatott.
„Hajajj – gondolta magában a
Majom -, vége a nyugalmas dióeszegetésnek. Akárki legyek, ha ez a macskaképű
nem Mikkamakka!”
– Te csak fújd ki magad itt az
eukaliptuszfa lábánál, mindjárt visszajövök – mondta hadarva Mikkamakka – mert
valóban ő volt a macskaképű –, azzal el is tűnt a széljárta fák között. A
medveforma férfi pedig engedelmesen lehuppant az eukaliptuszfa tövébe, s azon
nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.