2013. március 30., szombat

Bogdán Eszter rajza és Simon Réka Zsuzsanna meséje



Bogdán Eszter: Csikóhal

Simon Réka Zsuzsanna: 
Zete, a hosszúorrú csikóhal

Zete, a hosszúorrú csikóhal, egy hínár szárába kapaszkodva ringatózott. Kíváncsian figyelte az iskola mellett bújócskázó szárnyas csikóhalakat.
– Játszhatnék én is veletek? – kérdezte félénken.
– Hozzánk beszélsz? – kuncogta a legnagyobb szárnyas csikóhal.
– Igen, hozzátok – bólogatott a kis hosszúorrú.
A szárnyas csikóhalak a hínárhoz úsztak. Körbeállták a kis csikóhalat.
– Leskelődsz utánunk?
– Nem.
– Hallgatózol netalán?
– Dehogy.
– Akkor mit ólálkodsz itt?
– Én csak játszani szeretnék – mondta elcsukló hangon Zete.
– Velünk, te hosszúorrú csikóca? – kiáltotta egy pockosabb szárnyas csikóhal.
– Hát, nem tudod, hogy hosszúorrúakkal nem játszunk? – húzta meg a hínár szárát a legkisebb szárnyas csikóhal.
– Nem játszotok velem, mert hosszú orrom van? Máskor együtt játszottunk – szipogta a kis hosszúorrú.
– Az máskor volt, okoska! – gúnyolódott a pocakos.
– És még szárnyad sincs, nyenyenyenyenye! – csúfolódott egy nagyfejű szárnyas.
A szárnyas csikóhalak viháncolva ráugrottak egy közeli spagetti algára, és együtt kiáltották:
– Hosszúorrú, hosszúorrú!
Zete egy hirtelen mozdulattal hátat fordított a heherésző szárnyas hadnak. Nem akarta, hogy lássák, pityereg.
– Mi ez a hangos vihánc? – csapott közéjük Irnik, a csigáspolip tanító bácsi.
– Semmi, semmi, csak nevetgélünk – szólt remegve a legkisebb szárnyas csikóhal.
– Igen, és mi ilyen nevetséges? Még a házam is beleremegett a fültépő vihogásotokba!
A szárnyas csikóhalak egymást bökdösték. Egyik sem akarta elmondani az igazságot.
– Tán nem Zetét akartátok kigúnyolni? – hunyorgott szigorúan a csigáspolip.
– Mi nem, mi nem! – hátráltak a szárnyas csikóhalak.
– Mi történt, Zete, mondd? – fordult a kis csikóhal felé Irnik, a Kéktengeri Iskola tanító bácsija.
– Semmi – mondta halkan Zete –, én csak bújócskázni szerettem volna velük.
– Még szerencse, hogy jó a fülem. Szégyelljétek magatokat! – fordult a szárnyas csikóhalak felé Irnik. – Most pedig induljatok befele a korallosztályba, és gondolkozzatok el azon, amit tettetek.
– De, de mi lesz a mai vetítéssel? – kérdezte csüggedten a legnagyobb szárnyas csikóhal.
– Ma erről lemaradtok. Később találkozunk – szólt Irnik, és házából elővette a tengeri vetítőgépét.
– Ma mit nézünk meg? – kérdezte a tanító bácsi mellé húzódva Zete.
– Ma a Vízipók-csodapók rajzfilmsorozatból a Mindenki tévedhet című részt vetítem.
– „Jön jön jön a vizipók,
   Várják már apró lakók.
   Vizivilág, ha feltárul,
   sok-sok csodát is elárul” – dúdolgatta a kis hosszúorrú csikóhal.
– Zete,  szép orrocskád van. Meglásd, holnap már újra együtt fogtok játszani – mosolygott a tanító bácsi, és bekapcsolta a vetítőt.










Bogdán Eszter, 
7 éves
Bölcsesség Kezdete Óvoda, Általános Iskola és Zeneiskola, Bodrog
Felkészítő tanár:
Afangide Beáta 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése