![]() |
| Illusztráció: Frey Sára (3. osztályos tanuló) |
2015. október 30., péntek
Mesehajtogató 5: Tasi Katalin
Éktelen ricsajra ébredt.
Borzasztó
zümmögés közepette Tengelici Mankát vette észre, amint napernyőjével egy szürke,
mozgó felleget csapkod, s közben felbőszült páviánhad ugrál a feldöntött asztalkáról a gesztenyefa
levelei közé, ózélandi mutáns répákkal dobigálva szegény Leghosszabborrú
barátját, aki nyilvánvalóan sikertelenül próbálta megvédelmezni a
Desszertkrumplit. Látta ugyanis, hogy annak hűlt helye.
Legnagyobbfülű felpattant,
csattintgatni kezdett a füleivel, amik ettől óriásira nőttek.
Az egyikkel elkapta Leghosszabborrút, a másikkal átölelte Mankát, és nagy
sietve bemenekült velük a kert elején pompázó fitos kis nyári lakba.
2015. október 28., szerda
Mesehajtogató 4: Adamik Zsolt
![]() |
| Illusztráció: Mezei Ildikó |
A
zsebgalaxis végül pont akkora lett, hogy elfért a befőttesüvegben. Legnagyobbfülű
levette a teleszkópoptikás távokuláréját, és elégedetten hümmögött.
- A lépcsőfordulóban fogom tartani,
mert oda szépen besüt a nap – döntötte el. Aztán elnevette magát: - Juhú, lett
egy egész galaxisom!
Ha valakinek lesz egy saját
galaxisa, azt meg kell ünnepelni. Úgyhogy Legnagyobbfülű kiment a kertbe, pont
a gesztenyefához, becsukta mind a két szemét, és kívánt egy jó nagyot. Valami
olyat akart, amit nagyon szeret. Még csücsörített is, olyan erősen kívánt.
Aztán kinyitotta a szemét.
2015. október 26., hétfő
Mesehajtogató 3: Kertész Edina
Mindenki
tudta, hogy tágul a galaxis, de azt csak kevesen, hogy mindenről a páviánok
tehetnek. Azaz inkább az ózélandi mutánsrépák. A páviánhorda vezére, Pirospopó ugyanis annyira
megkedvelte ezt a kissé csípős ízű különlegességet, hogy elhatározta, az egész
galaxisban mutánsrépát fog termeszteni.
– Hét hektárral a C342-es bolygóra, a Zulu 23-ra meg plusz hat ültetvényt – rendelkezett, és kicsordult a nyála. Mindig ez történt vele, ha a répára gondolt.
– ‘genis ’remalássan – vágta magát haptákba hű szolgája, Fenékcsúszka.
Pirospopó pedig falt és falt, de nem volt elég így sem a mutánsrépa, úgyhogy megparancsolta, hogy Fenékcsúszka azonnal tágítsa ki a galaxist, és ezt hű szolgája meg is tette egy alabástrom szelence segítségével, amit használat után gyorsan a legendásan kék és legendásan kerek szemű Tengelici Manka szekrényébe rejtett.
Igen ám, de Pirospopó egy keddi reggelen rettenetesen ráunt a mutánsrépára. Egy falat sem ment volna le több a torkán. Elhatározta, hogy fogja az egészet, és kicseréli a szomszéd ovi kertjében lévő Habosvajkaramellás Desszertkrumplival.
A galaxis közben nőtt és nőtt, és ha nem jön Legnagyobbfülű, óriási baj lett volna. Ő viszont belenézett okuláréjába, csettintett kettőt, és a galaxis zsugorodni kezdett.
– Hét hektárral a C342-es bolygóra, a Zulu 23-ra meg plusz hat ültetvényt – rendelkezett, és kicsordult a nyála. Mindig ez történt vele, ha a répára gondolt.
– ‘genis ’remalássan – vágta magát haptákba hű szolgája, Fenékcsúszka.
Pirospopó pedig falt és falt, de nem volt elég így sem a mutánsrépa, úgyhogy megparancsolta, hogy Fenékcsúszka azonnal tágítsa ki a galaxist, és ezt hű szolgája meg is tette egy alabástrom szelence segítségével, amit használat után gyorsan a legendásan kék és legendásan kerek szemű Tengelici Manka szekrényébe rejtett.
Igen ám, de Pirospopó egy keddi reggelen rettenetesen ráunt a mutánsrépára. Egy falat sem ment volna le több a torkán. Elhatározta, hogy fogja az egészet, és kicseréli a szomszéd ovi kertjében lévő Habosvajkaramellás Desszertkrumplival.
A galaxis közben nőtt és nőtt, és ha nem jön Legnagyobbfülű, óriási baj lett volna. Ő viszont belenézett okuláréjába, csettintett kettőt, és a galaxis zsugorodni kezdett.
2015. október 23., péntek
Mesehajtogató 2: Zágoni Balázs
![]() |
| Illusztráció: Vincze Luca (4. osztályos tanuló) |
Pirospopó órák óta kereste őket. Amikor végre rájuk talált, már mindannyian a fa körül álltak, és mohón habzsoltak valamit. De vajon mit? Amint közelebb ugrott, már látta, hogy a fa körül lyukak éktelenednek a földben, a páviánok viszont összezárták a mancsukat és eltakarták a szájukat, hogy ne láthassa, mit esznek. Banán nem lehetett, azt megismerte volna a szagáról vagy az eldobott héjáról. Egy ananász nem fért volna el a kezükben. Hát akkor mi? Mi teremhet még itt a kies Ózélandon, amiről ő nem tud?
− Azonnal mutassátok meg, hogy mi van a kezetekben!
Ekkor a páviánok lesütött szemmel szétnyitották a mancsukat.
Pirospopó eltátotta a száját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



