In memoriam Kuti Vilmos
 |
| Kasznár Anna illusztrációja |
A kis kaszáspók a fürdőszobában lakott, és nehezére esett a mászás, így van ez, mióta kaszáspók a kaszáspók. Rosszul látott, szemüvege, kontaktlencséje nem volt, ügyetlen lábaival tapogatta ki, hol kezdődik és hol ér véget a világ. Az ő világa egy fürdőszoba volt fényes tusfürdőkkel és kecses, illatos szappanokkal, fésűkkel, fogkrémekkel, fogkefékkel, meg egy hófehér fürdőkád. Éjszakánként a kis kaszáspók ügyesen-bajosan leereszkedett a fürdőkádba, és nyaralt. Rajta kívül nem volt senki a fürdőparton, a kerek ablakon beszűrődő holdfény elhitette vele, hogy nappal van, tomboló nyár, és ez a kis kaszáspóknak rendkívül tetszett. A ház a fürdőszobával néptelen volt, az emberek őszi szünidejüket töltötték messze-messze. Egy nap azonban megjöttek, és beléptek a fürdőszobába. A kis kaszáspók megijedt, hálóján keresztül a plafonig szaladt bajosan-ügyesen, onnan leste meglepetten, mi történik, ezek a furcsa lények meg kicsodák-micsodák. Mióta a világon volt, nem találkozott senkivel. Nem gondolta, hogy a fürdőszoba, a kád, a fényes tusfürdők és a kecses, illatos szappanok, fésűk, fogkrémek, fogkefék valakiké. Az emberről nem hallott, igaz, másról sem hallott soha, rossz volt a füle. Figyelte az alatta jövést-menést-kutakodást-mozgolódást. Csodálkozott, hogy mint egy hatalmas szökőár, a helyét elönti a víz. Nem volt kisebb a csodálkozása, amikor látta, hogy amilyen gyorsan a szökőár jött, olyan gyorsan el is tűnt. Újra leereszkedett a kis kaszáspók, és élvezte a holdfényt, élvezte, hogy az egész kádpart az övé. Így telt a kis kaszáspók élete, s így is telik, amíg fürdőkád a fürdőkád, kaszáspók a kaszáspók.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése