András Adél: Az őzbarna szemű tündér

  

András Adél játékfigurája

 

    – Mama, szomjas vagyok!
    – Gyere, igyál!
    Bence, Fülemás nyuszit hóna alá csapva, lassan kitipegett a konyhába.
    – Mama, vécére kell mennem!
    – Rendben, menj!
    Bence, Fülemás nyuszit hóna alá csapva, még lassabban kitipegett a fürdőbe.
    – Mama…!
    – Most már elég, Bence! – méltatlankodott Mama. – Látom én, mire megy ki a játék. Nem akarsz aludni, pedig már késő van, pihenned kellene.
    – Nem szeretem az estét, nem szeretek egyedül aludni – nézett Mama kedves, őzbarna szemébe Bence.
    – Nem alszol egyedül, itt van Fülemás is.
    – Fülemás szomorú, hogy egyik füle kisebb, mint a másik, ezért nem tud aludni. Mindketten szívesebben játszanánk, az izgalmasabb.
    – Izgalmasabb?! – ült le meglepődve Mama az ágy szélére. – Mi lehet izgalmasabb az álmoknál? Hisz álmunkban minden lehetséges.
    – Bármi? Még az is, hogy Fülemásnak két egyforma füle legyen?
    – Ha szeretné, lehetnek egyforma fülei – erősítette meg Mama. – Tudod mit? Itt maradok melletted, míg elalszol, veled tartok álmodban.
    Bence visszabújt az ágyba, jobb kezével magához ölelte Fülemás nyuszit, bal kezét Mama meleg tenyerébe csúsztatta, és máris mély álomba merült.
    Álmában hosszú útra készült.
    Minden nélkülözhetetlen túrakelléket bepakolt kis kék hátizsákjába. Elsőként a vízfestéket, majd a homokozógereblyét. Kedvenc mesekönyve, Thomas, a gőzmozdony következett. Végül legféltettebb kincsét, a tűzpiros Bugatti kisautót is betette az oldalzsebbe. Elégedetten vette hátára a zsákot, bakancsot húzott, hóna alá csapta Fülemást, és kilépett a házból.
    – Gyere, Fülemás, megkeressük a Világzöld erdőben lakó Mindent Megoldó Magdi tündért, ő majd elvarázsolja a füled, hogy egyforma legyen a kettő.

    Határozott, katonás léptekkel haladt, gyorsan el is jutott az utca végén fekvő iskoláig, majd a mellette levő kis parkig. Innen azonban már nem ismerte az utat. Leült egy sárga padra, vakargatta buksiját, hogyan tovább, amikor hozzálépett az őszülő Barna Bajuszos Bácsi.
    – Mi történt, eltévedtél? – paskolta meg Bence fejét.
    – Nem tévedtem el – húzta ki magát Bence –, csak nem tudom, merre menjek tovább.
    – Hová szeretnél eljutni?
    – A Világzöld erdőbe. Tudnál segíteni?
    – Tudni éppen tudnék – pödörte meg hetyke bajuszát a bácsi –, no de mit kapok cserébe?
    Bence kotorászni kezdett hátizsákjában.
    – Barna vízfestéket!
    Az egykor Barna Bajuszos Bácsi elégedetten bólintott. Mutatóujját belemártotta a vízfestékbe, és finoman áthúzta vele megkopott, őszülő bajuszát. A dús szőrzet újra gyönyörű barna színben tündökölt.
    – A park végén fordulj balra – tanácsolta Bencének –, osztán a kis üzletnél jobbra, egészen a játszótérig.
    Bence, követve a Barna Bajuszos Bácsi utasításait, hamar eljutott a játszótérig. Ott nyomban elfelejtette, milyen fáradt, és lelkesen csúszdázott és mászókázott. Nagy lendülettel készült felülni a famozdonyra is, amikor megakadt a szeme Fülemáson, és eszébe jutott, hogy mennie kell tovább. No, de merre?
    Leült a hintára, törte erősen a fejét. Ekkor szólította meg a lágy hangú Kenderhajú Kleopátra.
    – Min gondolkodsz, kisfiú, eltévedtél?
    – Kitűnően tájékozódom – büszkélkedett Bence –, csak épp nincs nálam a térképem.
    – Hová szeretnél menni?
    – A Világzöld erdőbe. Tudnál segíteni?
    – Szívesen segítek – tekergette ujjára amúgy is kócos haját a néni.
    – Neked adom a gereblyémet – kezdett kutakodni Bence a hátizsákban. – Itt is van! – mutatta fel büszkén a narancssárga szerszámot.
    Kenderhajú Kleopátra a gereblye apró fogaival óvatosan megfésülte borzas haját, ami most már selymesen szállt a szélben.
    – A bábszínháznál fordulj balra, majd haladj tovább a buszmegállóig – ajánlotta kedvesen.
    Bence nem időzött sokáig a bábszínháznál, épp csak Vitéz László figuráját csodálta meg a kirakatban, máris szaporázta lépteit a buszmegálló felé.
    Ideges Imre, az Ikarusz autóbusz sofőrje neveket írogatott egy kartonra, majd dühösen ki is törölte őket: – „Bálint, nem jó, Géza, nem jó, Péter, nem jó…” – Egy pillanatra abbahagyta, hogy morcosan rászóljon Bencére.
    – Mit téblábolsz itt? Nem látod, hogy épp nevet keresek a buszomnak? Van menetjegyed? Hová utaznál? – záporoztak a kérdései.
    – Szia! – szeppent meg Bence. – A Világzöld erdőt keresem.
    – És ugyan miért mondanám meg, merre van? Mit kapok érte? – mordult vissza Ideges Imre.
    – Segítek nevet találni a busznak.
    Belesett a hátizsákba, amiben már csak a mesekönyv lapult.
    – Lehetne Thomas. – Reménykedett, hogy Ideges Imre nem tudja, Thomas egy gőzmozdony.
    – Tökéletes! – enyhült meg Ideges Imre, és máris rótta a betűket a papírra. – Nem kell buszra szállnod, Világzöld itt van az út túloldalán – vetette oda Bencének.
    Bence megvárta, míg a jelzőlámpa zöldre vált, ezután először balra, majd jobbra nézett, így biztonságosan átkelt az úttesten, és máris szaladt boldogan az erdő felé.
    A Világzöld erdő valóban csodálatos zöldben pompázott, a fák alatt pedig kényelmes, sárga padok hívogatták Bencét. Nagyon ismerősnek tűntek ezek a padok. De nem foglalkozott vele, minél hamarabb meg akarta találni Mindent Megoldó Magdit.
    A nyolcadik padon végül meg is pillantotta, éppen zoknit stoppolt.
    – Szervusz Bence, már vártalak. Mi járatban vagy? – nézett fel kedves őzbarna szemével a kézimunkából.
    – Szia, Mindent Megoldó Magdi! Fülemás nyuszi miatt jöttem hozzád. Hoztam is neked valamit – azzal kivette az oldalzsebben lapuló tűzpiros Bugattit.
    – Mi a gond a nyusziddal? – vette el a néni a kisautót.
    – Nézd, az egyik füle kisebb, mint a másik.
    – Kisebb bizony. És ez zavarja Fülemást?
    – Tudod, Tappancsnak, Dombinak és az összes többi nyuszinak ugyanolyan hosszú a két füle.
    – Csak Fülemásnak nem.
    – Csak neki nem – bólintott szomorúan Bence.
    – Mit gondolsz, mi történik, ha neki is egyformák lesznek a fülei? Puhább lesz?
    – Puhább?! A legpuhább plüssből készült. Mama varrta – büszkélkedett Bence.
    – Szebb lesz a színe?
    – Ennél szebb?! A legszebb zöld, én választottam.
    – Nagyobb lesz?
    – Nagyobb? Csak a bal füle. Fülemásnak pont jó a mérete. Épp befér a dömperembe.
    – Jobban fogod szeretni?
    – Én?! – lepődött meg Bence. – A leges-legjobban szeretem a világon. A felemás fülével együtt.
    – No, akkor ezt meg is oldottuk.
    Ezzel Mindent Megoldó Magdi elégedetten elpakolta a tűt, cérnát, a tűzpiros Bugattit pedig becsúsztatta a kis kék hátizsák oldalzsebébe.
    – Mehetünk haza?
    – Haza? De hisz az nagyon messze van, én pedig elfáradtam, és éhes is vagyok!
    – Messze? Nézd csak! Az íróasztalnál balra fordulunk, a könyvespolcnál jobbra, és máris otthon vagyunk az ágyadban – nevetett Mindent Megoldó őzbarna szeme.

 

Szerkesztette: Lukács-Kis Panka