 |
| Zsengellér Sári illusztrációja |
Bibi rózsaszín nyelvű fekete kutya,
nagy titkokat mondanak el szemei.
Egy kék gombolyag végét találta meg
az árokparton, az éppen reggeli fényben
fürdő Kossuth utca végén. Odahozta.
Letette lábam elé. Nézett rám és
beszélt. Kunkori fekete farkát csóválta.
Fel-le, ide-oda. Azt mondja, hogy Zsüzsü
őt rossz mesébe írta bele.
Itt a vége, megtalálta. Fogjam csak meg,
csippentsem két ujjam közé. Azt mondja,
keressük meg az elejét, amikor még
öltözködtek a szereplők, készülődtek,
színes ruháikba, cirmos hacukákba.
Jöjjek vele, kéri, kinyújtja rám azt a
rózsaszín párizsi alakú nyelvét.
Csóvál. Ejj, Bibi, micsoda kérés ez,
te nem vagy mese-kutya, te igazi
pulikutya vagy, beszélő szemekkel.
Jössz már? Kérdi, eliramlik arra, hol két
szép lovat láttunk napfürdőzni, oda,
ahol hiszi, feljuthat a domb hátára,
sárga poros útkanyarba, a nagy tölgy
vaskos ágaihoz. Oda, ahol a kék
gombolyag elejét sejti. Bibi, ejj,
micsoda mese vége ez, ha még az
elejét sem tudjuk igazából.
 |
| Klesitz Piroska illusztrációja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése