Jönnek-mennek a verssorok.
Egyik siet, másik totyog.
Találkoznak, összeforrnak,
örülnek az olvasónak.
*
Ez a vers már meg volt írva,
mikor papírt ért a tinta.
Régen készen állt itt bent,
s a lapra csak átlibbent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése