 |
| Nagy Dia illusztrációja |
Messziről lehetett már hallani a Náánánááááá, nánánánánáná dallamot. Ez csak egyet jelenthetett: Fagyi, fagyi, fagyi!
A számban összecsordult a nyál, az ismerős zene hallatán. Itt van a fagyis kocsi! Integetve szaladtam ki a házból. Az ismerős fehér furgon az oldalán kicsit megkopott fagyis matricával (csoki, vanília, eper gombócok) lassított, majd megállt. Soma bácsi kerek, kopasz feje, szemüveges mosolygós arca nézett rám a szélvédő mögül. Lassan kiszállt az autóból.
– Szervusz Pepe! Ma mit szeretnél?
– Csókolom! – válaszoltam
– Puncs, csokoládé, citrom, vanília, őszibarack és sztracsatella a mai menü.
– Ezt így mind! – hadartam.
Kedvesen rám nézett a szemüvege mögül. A lencséken megcsillant a fény, szivárványszínbe vonva Soma bácsi szemöldökét.
– Rendben!
„Rendben!?” csodálkoztam el magamban. Kapok hat gombócot?! El se hiszem! Kettőnél többet egy alkalom kivételével még sosem kaptam.
Soma bácsi egymás után leszedegette a tartályfedőket. Háttal állt, nem láttam pontosan mit csinál. Nem sietett, komótos mozdulatokkal kanalazott. Ideges lettem, sürgetni akartam. Még a végén rajtakapnak, hogy hat gombócot eszem, és akkor anyu biztos leszid, hogy tudom, hogy nem szabad ennyit ennem, mert amikor tavaly három gombócot ettem, akkor is két napig beteg voltam, sőt még hánytam is.
Anyu persze azt nem tudja, hogy a három gombóc fagyi előtt már dézsmáltam nagymama barackfájáról öt érett sárgabarackot, majd megettem Sári dugicsokiját, és persze még jól be is reggeliztem kolbászos tojásrántottával. Hát ezért lettem rosszul tavaly a három gombóc fagyitól. De ma még csak négy szelet lekváros kenyeret ettem a már említett híres sárgabarackból készült lekvárból. Szóval nem lehet baj, de Soma bácsi azért siethetne! Egyik lábamról a másikra álltam, türelmetlenül tébláboltam. Végre felém fordult a kezében a hat színben pompázó fagyimmal.
– Tessék Pepe! Egy tölcsér szivárvány!
Elakadt a szavam, nem hat gombóc volt, hanem mindegyikből egy kevéske. Ebből nem lesz hányás gondoltam.
– Köszönöm szépen!
– Szívesen! Holnap találkozunk!
Beült a furgonba, intett egyet és elindult. Felcsendült a Náánánááááá, nánánánánáná dallam.
– Csókolom! – kiáltottam utána. Az öreg furgon magából szivárvány füstöt ontva gurult ki a faluból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése