 |
| Illusztráció: Asel Alimbayeva |
Kulcsszavak: sárgadinnye, vak, vihar (қауын, соқыр, дауыл)
Élt valahol a világon egy kapzsi király. Zord és szívtelen volt, népének panaszait soha meg nem hallgatta. Csak halmozta, halmozta a népétől beszedett adóaranyakat a kincstárban, mégsem volt soha elégedett, hiába nézegette vagyonát. Az emberek eközben éheztek és fáztak.
A király országában élt egy kertész, Öszer volt a neve. Kertjében dinnyét termesztett, abból tartotta el magát. Öszer tudta jól, hogy közeleg az adófizetés ideje. Tudta azt is, hogy a király olyan sok aranyat követel majd, amennyit ő sohasem fog tudni megfizetni. Így hát elhatározta, hogy ezúttal egy fillért sem ad a kincstárnak.
– A király parancsának mindenki engedelmeskedjen! – kiáltott fel dühösen a király, és palotájába hurcoltatta a kertészt.
– Hogy merészelsz ellenszegülni a parancsomnak? – förmedt rá.
Öszer így felelt:
– Felséges Uram, miből etessem gyermekeimet? Nézd, mindössze néhány dinnye a vagyonom!
De a király mit sem törődött Öszer szavaival. Elkobozta dinnyéit, őt pedig engedetlenségéért megkorbácsoltatta.Hazament bánatosan Öszer, és háza udvarán leült a kopár földre. Könnyei megeredtek, és a kertet hamarosan tóvá változtatták. Ki tudja, meddig ült ott, meddig nem, egyszer csak látta, hogy a földből egy palack nyaka mered ki. Óvatosan kiásta, és lám, egy gyönyörűen díszített üvegpalackot talált. Ahogy nézegette, hirtelen vadul süvítő szél tört elő belőle. A kertész megrémült. Kérlelte a szelet, hogy ugyan maradna bent a palackban. A szél azonban tombolt, pusztított, megrendült belé az egész királyság. Az emberek házaikban kerestek menedéket.
Ki tudja, egy napig vagy százig tartott-e a vihar, egyszer aztán elcsendesedett. Amint az emberek kimerészkedtek, elámultak: amerre a szem ellátott, a föld mindenütt arannyal volt teleszórva. A kertész mindjárt jókedvre derült, amikor aranyba borult kertjét megpillantotta. Az arany a király kincstárából származott, és a szélvihar volt, ami a kincseket a magasba emelte, és szétszórta az országban. Futott volna a király a kincsei után, de hiába: a fergeteg őt is magával rántotta, és úgy földhöz vágta, hogy ott helyben megvakult.
A nép megértette, hogy a kapzsi királyokat vaksággal bünteti az ég, és nyomban a szorgalmas Öszert választották uralkodóvá. A kertészből lett király dinnyét termesztett alattvalóinak, akik országát virágzó birodalommá tették.
A megvakított király pedig – úgy mondják –, azóta is forgószeleket üldöz szerte a világban.
Fordította: Nurjan Tumenov, Tóth Lajos. Szerkesztette: Fodor Veronika
 |
| Alexandra Zakharova: Kert (бақша) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése