Grafika: Gregovszki Gábor
Színekről álmodom, felhőkre karcolt sárga szalagokról.
Lehullnak a földre, boglárkák nyílnak a mezőkön, és körtefák.
Piros szélű patakokban ezüst halak, mennyi mozgás és öröm,
fű hajlik föléjük, és sás, a domb alján télről ittmaradt hóvirág.
Látom az erdőt, a sokféle zöld levelet, vörös hangyákat, barna
verebet,
színekről álmodom, mert itt minden kopár.
A fal szürkefehér. Az ablakkeret seszínű. Olyan üres minden
idebent.
Te töltöd meg, színeid átrajzolják a sötétet, a szürkét, átszínezik
nekem,
a kedvemért virágok nyílnak a szoknyámon, lábamon piros szélű
patak,
hajamban boglárka és zöld fűszál, karomon hangya-karkötő,
és a szívem, rojtos szélű kék lepedő, alábújsz és átöleled.
Színekről álmodom, felhők fölötti párás ottlétedről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése