"Én úgy elcsetelnék, meg minden,de vágyom már, hogy rám tekintsenegy kék szempár a maszk felett."
"Nézd, rajtam a varázsmellény."
Miklya Zsolt: Második hullám
Maszkban kell majd az órán ülni?
És jobb lesz egymást elkerülni?
Ne már! Ez annyira beteg.
Vagy táv lesz megint minden óra?
Hány pixel jut a kakaóra?
Még mit kérdezzek tőletek?
Ha megjön a második hullám,
marad-e üres hely a nullán?
Szorozni hullámmal lehet?
És gyűjtjük majd a PET-palackot,
a vécégurigát, a maszkot
gesztenye, csigaház helyett?
Vagy szól a cseten tanár néni,
hogy füzeteinket megnézi,
ma nem lesz onlájn felelet?
Én úgy elcsetelnék, meg minden,
de vágyom már, hogy rám tekintsen
egy kék szempár a maszk felett.
Hagy legyek elkerülhetetlen
a folyosón a nagyszünetben,
nem tudok erre jobb helyet.
És hagy fussam vele a kúpert,
hogy elismerjem, megint ő nyert,
pedig még futni sem szeret.
Úgy vágyom már a nagyszünetre,
jobban, mint bármi, ócska csetre.
Erről meg vajon ki tehet?
(c)Varga Liliána rajza |
Tóth Ágnes: Ne félj!
Mostanában mindig félek.
Félelmemben alig élek.
Rettegek a sötétségtől,
vírusoktól, betegségtől.
Ha beteg lesz húgom,
Réka,
visznek minket karanténba?
Szeptemberben vár a suli.
Ez most nem lesz egy jó buli.
Görcsölök az iskolától,
viszolygok a tanulástól.
Legjobb barátom a padban,
nem ismer rám majd a maszkban.
Látva, hogy mindentől félek,
nagyikám, a drága lélek
varázsmellényt kötött nekem,
az űzte el a félelmem.
És most itt feszítek hetykén.
Nézd, rajtam a varázsmellény.
Végre bátor gyerek lettem.
Félelmeim kinevettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése