Smelka Sándor: Ma van a háború

Illusztráció: Fricska Dorka

Ma van a háború az erdőszélen. Végre leszámolnak a Hajnal utcaiak (vagyishogy mi) azokkal a fránya Vincellér utcaiakkal. Ott lesz majd mindenki: tőlünk Gyuri, Józsi, Zalán, Tomi, tőlük pedig a Vörös ikrek, Gyufa, Karcsi és még talán az a kis vakarcs Béla is ott fog lábatlankodni, aki ahhoz képes, hogy milyen kicsi, igencsak elszemtelenedett mostanában. Ráférne egy alapos verés. Na, azt megkapja ma, nagy eséllyel.

Ma van a háború, és mindenki ott lesz, aki ebben a csetepatéban érintett, kivéve engem meg az öcsémet. Ránk a nagyi vigyáz, és amikor megtudta, hogy a mai program egy jó kis háború az erdőszélen, naná, hogy nem engedett el minket. Azt mondta, ha netán megsérülnénk, nem tudna velünk elszámolni anyáéknak, különben is: ez a háborúsdi amúgy is olyan huligános dolog, jól nevelt gyerek nem háborúzik a szomszéd utcaiakkal, inkább kitakarítja a szobáját.

Ma van a háború. Az erdőszélen szél fújhat, lágyan hullámozhat a puha fű. A többiek már gyülekezhetnek. A két vezér most adhatja át egymásnak a tegnap megírt hadüzenetet. Mi eközben a szobánkat porszívózzuk. Az öcsém villámló szemekkel duzzog: a háborúba, mondja, nem kéretőznek el az emberek. Ebben igaza van: egyszerűen el kellett volna szöknünk. Mert a háború az háború, a bátorság az bátorság, a kötelesség az kötelesség. Ilyenkor nincs kecmec, nagyszülői engedély meg házi munka.

Ma van a háború. A többiek elszántan birkóznak odakint a gyepen. Az erdőszélen most kel életre a Nagy indiánkönyv. Mondtuk is nagyinak, hogy minden valamirevaló ifjúsági regényben háborúznak a gyerekek, A Pál utcai fiúkban is, A nyár szigetén címűben is és abban az Aszlányi-könyvben is. Nagyi azt válaszolta, hogy amikor annyi idős volt, mint mi, ő bezzeg Jókait olvasott. Öcsém csak az orra alatt merte dörmögni: Jókaiban is van háború.

Ma van a háború. Gyuri nyakon vágja azt a szemtelen Bélát, és remélhetőleg Gyufa is megkapja a magáét. Biztos, hogy a Hajnal utcaiak sem ússzák meg néhány pofon nélkül: adnak is, kapnak is. A háború már csak ilyen. Már amennyit tudok róla. Nagyi azt mondja, örüljünk neki, hogy vigyáz ránk, hogy meg vagyunk védve, ellentétben azokkal a suhanc barátainkkal, akik most egymást püfölik, ki tudja, hol.

Ma volt a háború. Holnap szemébe kell néznünk Gyurinak, Józsinak, Zalánnak, Tominak. Tele lesznek háborús sérüléssel: horzsolással, sebekkel, amiket büszkén mutogatnak majd, közben az élményeiket mesélik. Mi meg öcsémmel lesunyjuk majd a szemünket: hát, tehetünk arról, hogy mi meg voltunk védve a háborútól?!