Rímkóci Bori:
Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Egri Mónika: Mint
rajzolót, legelőször Bertóti Johanna: A pillanat című meséjéhez kértetek fel
először. Az első mesémet pedig a Hét határon Nemzetközi Meseprojekt-hez írtam,
Anne Pikkov rajzához kanyarintottam egy rémmesét. Na jó, nem is volt annyira
félelmetes.
R.B.: Mit jelent
számodra a közös munka?
E.M.: Nagyon is
sokat jelent számomra, hogy egyszerre lehetek rajzoló és író cimbi is. Be kell
valljam, ezen kívül viszont nem sok mindenhez értek az életben. (Van, aki
szerint ezekhez sem.)
Azt gondolom, ez
a blog nagyszerű felület a bemutatkozásra, közös játékra. Igen megtisztelő,
hogy a mai kortárs irodalom meghatározó alkotóinak írásai között megbújhatnak
az én szerzeményeim is.
R.B.: Milyen
projektet látnál szívesen?
E.M.: Szeretem
azokat a feladatokat, amik jól megmozgatják az agytekervényeket. Például ha
adott témakörhöz kell írni, vagy folytatni kell egy elkezdett mesét. Mint például
ez a jubileumi feladat. Nem szándékos tőlem, de folyton elkomolytalankodom a
dolgaimat. Valahogy nem sikerül bölcsességeket átadnom (ne járjunk utána, vajon
miért nem), de sokszor az is elég, ha csak jól akarjuk érezni magunkat olvasás
közben. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ha én jól szórakozom, míg írok, akkor
biztosan azok is, akik olvasnak. Úgyhogy bármi olyan projekt jöhet, amibe
belefér a komolytalanság, a rajzokba meg a plüsshumor, vonalvicc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése