Vincze Peti rajza |
Bori lány
egyéves korában elindult
a szoba
sarkába.
Bori lány
kétéves korában megkapta:
vigyázzon
magára.
Bori
hároméves korában rájött, még
sok mindent
nem látott.
Bori már
négyéves volt, mikor elindult,
látni a
világot.
Bori a
városban annyi mindent látott,
hogy közben
eltévedt.
– Városban
sétálni egyedül? Borbála,
várjál még
húsz évet!
– Könnyű azt
mondani! – forgatta magában
a könnyű
tanácsot.
– Megyek az
erdőbe. Világot arra is
eleget
találok.
Bori lány
ötéves korában elindult
az erdő
sarkába.
Nem félt,
hogy egyedül. Tudta, hogy nem érnek
úgysem a
nyomába.
Bori
hatévesen megunta életét
vadakkal
övezni.
Vadkörtét,
szamócat enni s az erdőben
egyedül
csövezni.
Bori lány
elindult, nem is volt egészen
hétéves
akkortájt.
Iskolát
keresett, társaságra vágyott
addigra
leginkább.
Bori hát
bement a közeli városba,
volt ott
vagy hat suli.
Egyik sem
tetszett meg, „túl zajos, túl zsúfolt,
túl szürke,
nem buli”.
Bori lány
végül is meglelte, bár útja
véletlen
vitt oda.
Azóta odajár,
hol az van kiírva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése