2015. december 31., csütörtök

Dióévzáró

Bódi Kati képe


December 23-a van(/volt). A szokásos fel-alá. Harmadszor forralom fel a kávéhoz a vizet. 

Harmadszor gyújtok be a kályhába. Sokadszor zuttyanok le a laptop elé, hogy na, most végre válaszolok az időigényes levelekre.
Aztán persze zenekeresésen kapom magam, a levélből nem lesz semmi. Megint.

De a Dióhéj utolsó bejegyzései is előkészítve várnak a blogon. Nagyot kortyolok a kávéból, hátradőlök.
Esküszöm, még a lángnyelvek is a zongorafutam ütemére lobognak!
Sokadszor gondolok arra, a laptop helyett jó lenne Csík Móni mosolygós arcára nézni.
(Sóhaj: Így szeretnék mindig dolgozni, békességben, bizalomban.
Ha sétálni mennék, egyszerre lépnénk, odafigyelés nélkül.)

Ez a hónap a megismerésről, az egymásra figyelésről szólt. Különleges élmény volt látni, hogy az egymásnak ismeretlen vagy csak alig ismert ismerősök mennyi közös vonásra leltek.
Ha tehetném, csomótündér lennék egész évben. Összebogoznám az embereket. Még jobban, mint egyébként. (E.)

December lévén, az elcsendesedés, az önmagunkba nézés, az egymás felé nyitás időszakában szerkesztőknek, kérdezőknek, válaszolóknak, s reméljük: az olvasóknak is kölönleges ajándékok a felszínre került aprócska vallomások, melyeknek köszönhetően (akár a dióhéj biztonságából a dióbél) egy-egy lélek is kikukkantott rejtekéből, s láttatni engedte magát. Ünneptáji varázslat mindez. Diócsoda.

Diónyitogató témánknak azonban ezzel végére értünk, az óévvel együtt így mi is búcsúzunk.(M.)

Reméljük, a diók, amikbe bekopogtunk, mostantól számotokra is ismerős ismerősök, és 2016-ban is örömmel olvassátok őket a többi cimborával együtt!

Boldog új évet kíván a két szerkesztő:
Csík Mónika és Németh Eszter


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése