(Részlet a Verses szörnyhatározó című ciklusból)
 |
| Pap Kata illusztrációja |
Kattan a kapcsoló, illan a fény,
nem világít a jedi-kard sem már,
alszik a világítós matrica,
s a neonfényű fogmosó-pohár.
Sötétkékre festi az éjszakai fény
a könyveket a polcon, középen,
pislog az ágy alatt, nem jön elő,
a szörny, aki fél a sötétben.
Születési hiba ez őnála sajnos,
a tárgyak helyett mindent odaképzel,
teniszütő helyébe kampót,
mit kalóz szorongat véres kézzel.
Az ablakon kopogó ágtól
a hideg kirázza, reszket ott lent,
azt gondolja, lidérc kopácsol,
és nem kétséges, hogy érte jött el.
Hallod, hogy szipog? nyöszörgése
beteríti a gyerekszobát,
ha jóll hallom, olyasmit mond, hogy
„felkapcsolnád, kérlek, a lámpát?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése