Borsószemvadász diótörők

Bódi Kati és Tasi Kata

Kati és Kata: druszák vagyunk. Vajon azért-e, mert a név kötelez, vagy vajon másért, sokban hasonlítunk is. Az Író Cimborák és az Illusztrátor Pajtások közös, Terülj, terülj asztalkám! elnevezésű projektjében találtunk egymásra, ahol Bódi Kati grafikus  a projekt egyik motorjaként vett részt, Tasi Kata író pedig ontotta az ételekkel kapcsolatos verseket. 

Van abban is valami megnyugtató sorsszerűség, hogy az új közös játékban, egymás bemutatásában is összesorsolt minket a random.org. 

Mivel a megismerkedésünk, levelezésünk, sőt, az első találkozásunk is ételekhez köthető, e tematika mentén tettünk fel egymásnak öt-öt kérdést, és valamennyit mind a ketten meg is válaszoltunk. 

A kirajzolódó kép még több hasonlóságot tárt föl, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha esetleg a jövőben közös ötletekkel rukkolunk elő :) 

KÉRDEZ: Bódi Kati 

VÁLASZOL: Tasi Kata

v     Tea vagy kávé?  

Reggel mindenképpen kávé, anélkül el sem kezdődhet a nap. De a második rituálé már a teavíz forralása. Egészen délutánig váltakozik ez a minta, kávé, tea, kávé, tea... Mindkettőt cukor nélkül, ha lehet, kibámulva az ablakon. 

v     Kedvenc magyar tájegységi étel?  

Minden, ami tejfölös. Zalai vagyok, ahol hagyományosan sok tejfölös étel készül. Anyukám dödölléjének hírére és a nagymamám totyogós túrós-tejfölös palacsintájának az emlékére különösen összefut a nyál a számban. 

v     Kedvenc külföldi konyha?  

A japán. Az egész fiatalkoromat meghatározta a japán kultúra iránti érdeklődés, és végül egy évig éltem Osakában. Ennek a csodás-érdekes metropolisznak még Japánban is híres konyhája van. Bárhol és bármikor el tudok csábulni egy japán étteremben, és kifejezetten lenyűgöz az étkezési kultúrájuk kifinomultsága, szertartásossága. 

Dióbél 20x20

Both Gabi kérdez, Hétvári Andrea válaszol

HétvárSosem gondoltam volna, hogy ennyi minden lakik benne; sokan mondták már, hogy mesebeli név, egy ideje nagyon szeretem (angolul is jól hangzik: Sevencastles J

Rím 

Első könyvem és gyermekverseimet a Rím Könyvkiadó adta ki.

Forma        

Szonetteket írok, formában írt versért kaptam a bronzzal ékesített babérkoszorúmat is, a krumplifőzelékbevalót 

Weöres       

Filozófia költészetnek álcázva, varázslattal és szakralitással fűszerezve.

Mese           

Iránytű és térkép magasabb és mélyebb önmagunkhoz.

Dióhéjnyi mesevalóság

Mi a kedvenc meséd? 

Huh, de nehéz lesz dióhéjban… Most éppen odavagyok az orosz népmesékért. Ha egy kedvencet kéne megnevezni, akkor egyértelműen az Iván cárevics és a szürke farkas lenne az. Maradtak kedvencek a gyerekkoromból is, bár azok tulajdonképpen motívumok: például a hegy, amelyre minden századik esztendőben rászáll egy madárka, és hozzá feni a csőrét. Elképzelni, mikor is kopik el az a hegy… még most is beleszédülök.

Kinek írod a mesét: valakinek, saját gyermeknek, vagy leginkább magadnak? 

A szívemben van címzettje a meséimnek. De most, hogy így kérded… Volt egy nyár, amikor sorra olvastam a Grimm-meséket, saját magamnak. Talán az akkori önmagamnak írok. Annak a komoly kislánynak. Igazából a felnőtt énem is a realizmus egy formájának hiszi a mesét, és csodálkozik, hogy mások nem annak látják.

Dióhéj és Forma1

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy „dióhéj”? 

Érdekes módon a dióbél, és arról meg Móra Ferenc meséje, a Dióbél királykisasszony. Meg persze, azért a diópucolás is, amitől olyan fekete lesz az ember ujja, hogy csak napok múlva tűnik el. 

Belefér-e egy dióhéjba a mesék mellé a Forma-1? 

A dióhéjba minden belefér, ha úgy akarom. Mivel maga a bél egy kicsit olyan, mint az agy (bár ez inkább igaz a gesztenyére), minden bele kell férjen, ami én vagyok.

Az első gyerekkönyved 2000-ben jelent meg. Éppen változóban volt a magyar gyerekirodalom; érezted-e a saját bőrödön ezt a változást az elmúlt 15 évben?