 |
| Zelei Marcell illusztrációja |
Udvarunkban nagy diófa vastagtörzsű ága
földre ér csupaszsága, hideg tájra hajol
Bercike és Marcika feküsznek alatta
ágyuk hópuha, fölül a csillagok sötét égre rakva
Rigót, harkályt, széncinegét ágai közt látnak
szárnyait kitártan egy fiúarcú angyal tetejére ér
Mutogatnak hozzá feljebb, ni, ni, ott a csúcson
csapkod dióágon hókabátot lesöpörve
Rájuk hullik mind a hó, nyelvükön majd illan
hókabátból hógolyó, hópihéből olvadó
Bercike és Marcika keze-lába szálldos
hóba írnak bolyhos angyalt hószárnyú fehéret
Száll feléjük, diócsúcsról ugrik lefelé
tolla tiszta fény, mint udvarunkban hókabátos diófa remény.
Szerk.: Czeiner-Szücs Anita