 |
| (c) Szegedi Csilla |
Van egy macskaféle emlős
jó barátom, szingli, nem nős,
egyedül maradt a jámbor,
nem félős, bár nem is bátor,
magának való a lelkem.
Amikor én megismertem,
éppen lepkékre vadászott,
egyik után fára mászott,
ahol hernyó-állapotban
találta meg, leste, hogy van
ilyen csúf testbe bezárva
egy holdszövő lepke szárnya.
Ő a szavanna királya
lehetne, ha arra járna,
amerre az oroszlánok,
címzetes állatkirályok.
Nem él meg a királyságból,
állatkísérő a jámbor,
sivatagon és szavannán
nem maradhatsz vele bambán,
kalauzol árkon-bokron,
elidőzhetsz egy fűcsokron,
s ahol a datolya érik,
édesség röpít az égig.
Van egy macskaféle emlős
jó barátom, szingli, nem nős,
neve Szikomor, a jámbor
füvespuszta-navigátor,
aki elkísér a félig
lerágicsált lombú célig,
s megpihenhetsz, ha nem bánod,
holdszövő a társaságod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése