 |
| (c) Klesitz Piroska |
a minap hajnalban
a főverőér melletti kiserdőben
tetten értem a nagy kaszást
aki aratni szokott éjjelente
tetten értem ahogy üvegfalat húz körém
azt hitte nem veszem észre
utánozhatatlan sunyi trükkjeit
üvegfalat húzott fel éppen
vigyorgott szeme alján a fekete táska
és vigyorgott sárga fogai körül a szája széle is
én pedig azon az órán
amikor aludni szoktam rendesen
véletlenül meglestem ténykedését.
nocsak! meglepve gondoltam a tényre
hogy pirkadatkor üvegfal épül
ilyenkor már szólnak a madarak
és a kín végre elapad aznapra.
aztán csak figyeltem
mit hoz az üvegfal
már elillant az ügyködő
de egy macska is volt még velem
a puha talajon nesztelen mászkált
míg észre nem vette hogy a szövet
alatt fehér csontok állják útját
mint az üvegfal bennem
őt a csontok a lába alatt.
és tetten értem az erdőmélyben
a napfelkelte reggelen
tetten értem az üvegfal előtt a macskát
rám mosolygott én vissza
ennyi volt
egy gyengéden surranó mosoly közte és köztem
köztem és közte megcsillant a reggelfény az üvegen
nyújtózott az üres csontok felett
lehúnyta lustán a szemét
elengedte bajuszán a ciccenést
rózsaszín orrán a szagot.
Nem történt semmi több
ott a főverőér melletti kiserdőben
nem történt semmi különös
csak szél libbent és átjutott
csontjaim közt a pázsiton
az ég felé.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése