Székkészletemet
kiakasztottam egy
szárítókötélre.
Mindenkinek jut
hely? – kérdi Réka. Persze.
Kéken áll minden.
Karfák és támlák,
puha bőrpárnák várják,
hogy leülj végre.
Tekintetem a
székekre emelem: Már
mindenki elment?
Széksor fenn, kék por
lenn, fenn és lenn kék űrben
ránk ül a székcsend.
Kerekes ablak,
madarak malomszélben,
kürt- és kékzengés.
Kürt vezérelte
kékjáró szonda indul,
kutatni téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése