Kökény
Ázik, fázik a
kökény,
didereg a lába,
kékpetty-mintás ruháját
a szél is cibálja.
Csalogatja a
rigót:
Gyere csipegetni,
dércsipkedte bogyóimmal
jól tudnál te lakni!
Jönnek ám a
madarak
vígan vacsorára,
nem fázik már a kökény,
van tollas kabátja!
Csipkebokor
Csipkebokorban, csipkebokorban,
száz meg száz kicsi lángnyelv lobban,
ülnek a lengő ághintákon,
csillan a fény a manósapkákon.
Csipkebogyóban, csipkebogyóban,
mennyi, de mennyi kacagni való van,
szád ha kitátod, szeded a zsákod,
jól megcibálja a nagykabátod.
Csipkebokorra, csipkebokorra,
szállnak az éhes madarak sorra,
libben a szárnyuk, nagy az étvágyuk,
ünnepi asztal vár ma reájuk.
Altatva ringató
Csitt! Kicsi csillag
a Földre pillant,
ideje pihenni már!
Ne félj az éjtől,
bársony sötéttől,
varázsa álmodni vár!
Méhecskeszárnyon
zümmög az álom,
virágról, virágra száll.
Álmosan csendül,
belül is csend ül,
a világ mára bezár.
Maci a polcon
álmosan morcog,
bohócod sem hegedül.
Telihold bújik,
ágyadra hullik,
lábadhoz így penderül.
Pirkadat kúszik,
kertekre úszik,
lassan a hajnal hasad!
Kis csillag, látod,
az álmos világot,
elalszanak a szavak.
Ne félj, az éjjel
elfoszlik széjjel,
lámpása megszínesül.
Alszik mesénk is,
anya, ha néz is,
álomra elszenderül.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése